Alkonyi László

Nyomtatóbarát változat

Kevés olyan célpont volt az előző kormány produktumai között, amit oly pontosan és oly sokszor telibe lehetett találni a kritikával, mint a kárpótlási jegyet. És kevés olyan kritikusa volt az előző politikai vezetésnek, aki nem élt ezzel a lehetőséggel. Mindazonáltal ismét csak kevés olyan híve lehet az új kurzusnak, akinek ne okoztak volna csalódást a kárpótlási jegy jövőjét felfestő, gyakorta egymásnak szögesen ellentmondó nyilatkozatok.

Egyfelől az embertelen jegyzési körülmények, a korrupció és egyes értékpapír-kereskedő cégek visszaélései határozták meg a kárpótlási jegyekkel kapcsolatos közhangulatot az év első hónapjaiban. Másfelől viszont a kárpótlási jegyek 60-70 százalékos tőzsdei árfolyama és a határozattal forgatott papírok 80-90 százalékos tőzsdén kívüli ára jelezte a különleges értékpapírba vetett bizalmat. Ugyanakkor szintén jelentős eredménynek számított, hogy bár állandóan politikai kérdés volt a jegy árfolyama, azt minden esetben gazdasági eszközökkel, vagyis a kínálati oldalon megjelent értékpapírok mennyiségével és árazásával próbálta befolyásolni az előző kormányzat. A kárpótlási jegy ezáltal egy igazán likvid, klasszikusan működő tőzsdei papírrá vált.

A választások után a legnagyobb változás talán éppen ebből a szempontból következett be: a jegy árfolyamát mind a mai napig a politikai berkekből sugallt ígéretek, és nem a jegyekkel szemben álló kínálat tudja csak kimozdítani valamely ársávból. Az elméleti és gyakorlati ismeretekkel egyaránt felvértezett brókerek, értékpapír-piaci szakemberek többsége tudathasadásos helyzetből figyelte és figyeli ma is a kárpótlási jegy sorsát. Mint közgazdászok egyetértettek azzal, hogy a kárpótlási jeggyel szemben támasztott kínálatból minél többet át kell menteni a magánosítás készpénzes részébe. Ugyanakkor mint kereskedők örömmel láttak volna minél több részvénycserét. Mondhatni, mind az előző kormány politikája folytatásának, mind a kárpótlási jeggyel szembeni radikális kínálatcsökkentésnek akadtak volna szakmai hívei. A legrosszabb választás vélhetően az volt, ami történt: a pálfordulás.

Miután ugyanis kora ősszel napvilágot látott a terv, hogy a kárpótlási jegyekkel szembeni kínálat gyanánt a kormány kárpótlási alapokat állít fel – amelyeket a vagyonkezelőknél megrekedt tulajdonrészekkel töltenek tele –, a megfigyelők egyértelműen úgy értelmezték a helyzetet: a döntéshozók célja, hogy minél kevesebb kurrens értékpapírt ajánljanak fel a jegyért, és minél többet adjanak el készpénzért. Az ország helyzetében ugyanis ez volt a leglogikusabb – és szükséges – lépés, amire a kormányzat a jeggyel kapcsolatban elszánhatta magát.

Erősítette ezt a feltételezést – más tényezőkkel egyetemben – a felajánlás tervezett módja is. A vagyonrészeket ugyanis az alapok révén közvetve kívánták jegyre cserélni. Márpedig egyedül így lehetett kikerülni azon törvényi előírást, ami úgy rendelkezik, hogy a jegyeket névértéken kell beszámítani.

Természetesen nemcsak a szakemberek, de a hétköznapi spekulánsok is így értelmezték a történteket, aminek következtében a jegy árfolyama – előre kiszámítható módon – 30-40 százalékos szintre esett. Ez még hasznára is válhatott volna a döntéshozóknak, hiszen ilyen alacsony ár mellett már akkor sikerrel lehet bevonni kárpótlási jegyet, ha a címletérték 50 százalékának, vagyis a mai névérték 30 százalékának megfelelő értékű vagyont ajánlanak fel. Az árfolyamot tehát nem a spekulánsok nyomták mélyre, hanem a politikai vagy az ahhoz közeli szférából érkező megnyilatkozások egyenes következménye volt az esés.

Az igazán nagy meglepetés azonban az volt, hogy miután a legtöbben elfogadták a megváltozott helyzetet, a jegyárfolyamtól meglepett kormányzat nemrégiben ismét a jegyekkel szembeni vagyonkínálat növelése mellett tört pálcát. Ennek okai közül a helyhatósági választások előtt aligha hagyhatjuk ki a politikai indíttatásúakat. A helyzet azonban az, hogy bármi is bírja rá a politikai vezetést álláspontja megváltoztatására, a piac szereplői továbbra is a piac szemüvegén keresztül látják a világot. Nem véletlen, hogy sokan teszik fel a kérdést: kinek volt mindebből haszna, miért kellett ezt a vargabetűt megtenni. A koncepciók gyökeres változtatgatásai ugyanis relatíve éppen azokat sújtják legjobban, akiknek az érdekeit a politikai kijelentések szintjén a leginkább védeni kívánja a kormányzat.

• Belföld