Skip to main content

Beszélő hetilap, 47. szám, Évfolyam 4, Szám 46

t [Solt Ottilia]: Önkéntes éhezők

: A szintézis születése / A liberalizmus napszámosai / Politikai mazochisták / Papírtigris Nagymarosnál

Neményi László: Másfél év múlva: feleltetés

Solt Ottilia: A skinheadtalány

: Polgárok

Szőke Zsuzsa: Egy gyilkosság háttere

Tardos Márton: Nyitni kell

: A siker kulcsai

Szemelvények Pető Iván programbeszédéből

Kőszeg Ferenc - Neményi László: Verjük át a határt

Kérdések a kisebbségi magyarság politikai vezetőihez

–ster [Angster László]: Ágyravárók

–l [Kozák László]: Vonatozás a válsággal

Vég Gábor: Anna Frank és Radnóti Miklós

Kovács Miklós: Demokrácia vagy démonokrácia?

Végel László: Csendélet, teniszpályával

Baló Péter: Lengyelek és zsidók

Hajdu István: Csak a miénk

Bikácsy Gergely: Finnek, törökök, filmek

Garaczi László: Rongyokból vagyunk

Ambrus Judit: Mehr Lift!

– a jogász, két filozófus, a fordító, az esztéta és a szövegük –

bori: A megtalált tárgy

H. Z.: „Carmel” – avagy a másság dicsérete a gasztronómiában

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon