Solt Ottilia

Nyomtatóbarát változat

Hétfőn délelőtt azt hittük, hogy ez a politikai szenzáció: az SZDSZ indítványára a Ház leszavazta a kormányt és két bizottságát. Példás, pártokat, sőt a kormányt átszelő – részben előkészített, részben rögtönzött – összjátékkal győztek a „jók”. A nyugdíjasok kaptak egy kis pénzt.

A Havas–Solt-féle módosító indítvány értelmében a társadalmi szervezetek kezelői jogából származó jövedelem nem a költségvetéshez, hanem a Társadalombiztosítási Alaphoz kerül. A javaslat mellé állt a parlamenti arányokat tükröző, tehát kormánypárti többségű szociális és egészségügyi bizottság, Surján népjóléti miniszter, az MSZP-s Kósáné Kovács Magda, aki saját indítványát visszavonta az SZDSZ-es javára. Végül is megszavazta 28 MDF-es, 4 kereszténydemokrata, 5 kisgazda-képviselő, a teljes Fidesz-frakcióval, az SZDSZ-frakcióval, a csaknem teljes MSZP-frakcióval, és a függetlenekkel együtt. Így lett az igen 53 százalék. Vagyis az ellenzéki indítvány éppen csak hogy győzött. Köszönet érte az érvekre hallgató kormánypártiaknak! Legfeljebb azt sajnálom, hogy maguk a szerény nyertesek, a nyugdíjasok nem feltétlen értesültek a jó hírről. A Tv-híradó első, fő kiadása és a Magyar Nemzet tanúsága szerint az MTI sem méltatta figyelemre ezt az eseményt. Egy árva hang erejéig sem. (Mintha Jeszenszky úr mondott volna valamit a közelmúltban a kormány tévés hadállásairól. Mintha az MTI vezérigazgatóját a napokban mentették volna fel. Mintha a Magyar Nemzet fontos lenne a kormánynak.)

Kedden délben azt hittük, hogy ez a politikai szenzáció: Danis György (SZDSZ) interpellációjára a kisgazdanagygyűlés előtt jelentkező, epebántalmaiból örvendetesen kigyógyult Nagy Ferenc József földművelésügyi miniszter a kormány programjaként nagyjában-egészében az SZDSZ mezőgazdasági programját adta elő. Oly meggyőzően, hogy Danis doktor aggodalmai némileg átalakultak. Az interpellációban még attól tartott, hogy az élelmiszer-termelést nem is annyira az aszály, mint inkább a kormányon belüli viszály veszélyezteti. A miniszteri programbeszéd után a koalíció jeles tagját kezdte félteni, hogyan is merészkedik ezután választói elé, hiszen e vadonatúj programban a ’47-es ígéretekből egy betű sem maradt.

Aztán délutánra megértük az igazi – szomorú – politikai szenzációt, Jeszenszky úr válaszát Bossányi Katalin interpellációjára. Ez olyan szónoklat volt, hogy itt, az oldal alján már nem nevezhetjük Jeszenszky Gézát Külügyminiszter Úrnak. Ugyanis az ellenzéki pártok egyöntetűen követelték a lemondását.

Megjegyezném még, hogy T. G. M. cikke (Ki tudja, mire ébredünk), melyben a külügyi kormányzat alkalmatlanságát taglalja, kedden reggelre készült el. Nem T. G. M.-en és nem a Beszélő szerkesztőjén múlt, hogy arra a bizonyos holnapra már ma ébredhettünk.

A Beszélő szándékunk szerint továbbra is a holnap híreit írja meg.

• Harmadik oldal