Skip to main content

Kiss Ilona

Kiss Ilona: Románia a románoké?

Szőcs Géza, az RMDSZ alelnöke nyilatkozik lapunknak


– Ez az alkotmány az erdélyi magyarság számára több szempontból is elfogadhatatlan: sem nemzetiségi-kisebbségi jogi elvárásainknak nem felel meg, sem pedig az általános demokratikus elveket nem elégíti ki. S ez a két szempont legtöbbször összefonódva jelenik meg. Legnagyobb hibája az, hogy olyan etnokrata elnöki köztársaság modelljét követi, amely erősen centralizált államszervezetet feltételez a román társadalom jövőbeli működési kereteként.

Kiss Ilona: Apokalipszis – most?


Mérhetetlen űr támadt az egykori kereszténység helyén, s ebbe az űrbe zuhan bele minden: trónok, osztályok, rendek, munka és kincs. Minden megrendült. Mindenki elpusztul, minden romlásba dől…
(Vaszilij Rozanov: Korunk Apokalipszise, 1918)

Különös „apokalipszis” kerekedik előttünk: úgy látszik, valóban minden megrendül, minden romba dől, ám valami mégis mintha megmaradna benne érintetlenül: a „trón”; mintha az elnökök „trónusa” a puccs óta szilárdabban állna, mint valaha. Jelcin gyakorlatilag teljhatalmat adatott magának.



Kiss Ilona: Visszarendeződés?


„Kezdettől fogva világos volt, hogy a párt- és államapparátus nem fog egykönnyen kivonulni a gazdaságirányításból, arra azonban nem számítottunk, hogy a puccs után újult erővel s az újonnan szerzett „alkotmányos hatáskört” felhasználva indít támadást a központ a köztársasági törvényhozás ellen a központi hatalom és egyúttal a párthatalom megőrzéséért.” A központi és a köztársasági hatalom háborúskodásának új szakaszáról Vlagyimir Sumejko, az orosz parlament gazdasági reformbizottságának alelnöke nyilatkozik a Beszélő munkatársának.

Kiss Ilona: Kordonon innen, kordonon túl


A Szövetségi Ház oszlopcsarnokában, az örökös főtitkárok koporsójának helyén most átvilágító szerkentyű leplezi le mindannyiszor a táskák, ernyők „rejtett dimenzióit”, s a biztonsági őr mindannyiszor keményen figyelmeztet belépési engedélyem csak a kordonig terjed, nem tovább… Hiába minden emberi dimenzió, a biztonsági konferencia biztonsága mindennél előbbre való… A kívülrekedtek az út túloldalán sorakoznak, egymást váltva, békés tüntető csoportokban.

Kiss Ilona: A moszkvai triumvirátus, avagy: lesz-e Szovjet Konföderáció?


„Mihail Szergejevics alkotmányos puccsot követett el ellenünk” – fakadt ki az egyik, pártjától megfosztott népképviselő a hétfői szovjet híradó mikrofonja előtt, a szovjet népképviselők rendkívüli kongresszusának első ülésnapját összegezve.

Kiss Ilona: Ha én lennék a KGB-főnök…


…rögtön el tudnám mondani, mi történt. Nem vesződnék olyan kérdésekkel, hogy ki tartóztatott le kit, kinek a parancsára, és letartóztatta-e egyáltalán. Nem érdekelne, ki találta ki a puccsot, Gorbacsov-e vagy Jelcin, s tudtak-e róla egyáltalán. De mert nem vagyok KGB-főnök, kénytelen vagyok gyanakodni: ha Jelcin volt a puccsisták legfőbb ellenfele, akkor miért szerepelhetett már az első este a szovjet tévéhíradóban?

Kiss Ilona: A Szovjetunió színeváltozása


A puccs leverésének krónikásai nem mulasztják el megemlíteni, hogy „valakiknek” nagyon is érdekében állt, hogy a puccsellenes tömegmozgalom ne alakuljon át népforradalommá. A tömeg a Vörös térre igyekezett – emlékszik vissza egyikük –, először Lenin hamvait akarták kihozni a mauzóleumból. Ám egyszer csak teljesen ismeretlen szervezők a menet élére álltak, s a Ljubjankára, a KGB-székházhoz irányították a tömeget.

Kiss Ilona: Augusztus 20.: a szovjet alkotmány ünnepe?


Az augusztus eleji lapok még azt találgatták, elmegy-e Gorbacsov megérdemelt rendes évi szabadságára, hiszen a litvániai eseményekből akár katonai puccs közeledtére is lehetett következtetni. Ügy látszik azonban, az elnök-főtitkár biztonságban érezte magát: teljes léleknyugalommal elutazott nyaralójába, miután elmondta „előre be nem jelentett” televíziós cirkuszi beszédét, és hozzá „szigorú” elnöki rendeletben kenyeret rendelt az „illetékes” vállalatoktól.

Kiss Ilona: Csak egy operett nyitánya lett volna?


Oleg Rumjancev: A tegnapi katonai puccsot azon nyomban alkotmányellenesnek minősítettük. Az oroszországi legfelsőbb tanács már reggel összeült, s az alkotmánybizottság – alkotmánybíróság nem lévén – nyomban több pontba foglalta ennek okait. A tegnapi katonai puccs ugyanis több ponton is megsérti Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa által 1990 áprilisában hozott törvényt a szükségállapotokról. Szükségállapotot politikai okokból eszerint nem lehet kihirdetni, kizárólag természeti csapás, tömegszerencsétlenség, katasztrófa miatt.

Kiss Ilona: Bulgakov századik nyara


Nem úgy, mint a nottinghami összejövetel, ahol gombamérgezés döntötte ágynak az előadókat, ezzel figyelmeztetve őket a Bulgakov-főmű ama mitológiai motívumaira is, melyek szerint egyes kultúrák a gombát ördögujjként vagy ördögök kenyereként tartják számon, s szoros összefüggésbe hozzák a vihar és mennydörgés közeledtével.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon