Skip to main content

Kiss Ilona

Kiss Ilona: Orosz káosz

– avagy a diktatúra kollektivizálása


A múlt szombaton kikiáltott orosz parlamenti egyeduralomban azonban a népképviselők nem csupán a bolsevizmus klasszikusainak legszebb álmait valósították meg, amikor a kollektív tiltást és tagadást tették meg legfőbb hatalomgyakorlási elvükké, hanem példátlan újítókedvről is tanúbizonyságot tettek. Azt követelték, hogy hatalmuk legyen örökkévaló. Sőt, kitalálták ennek alkotmányos garanciáját is: a képviselői mandátum szóljon életfogytiglan, s hogy holmi haláleset se okozzon döccenőt: legyen örökölhető.

Kiss Ilona: Kiütősdi

Oroszország


A repülésirányítók ugyanis épp erre a napra időzítették sztrájkjukat, tiltakozásul az augusztusi és októberi sztrájk résztvevői ellen indított bírósági eljárás miatt. Jelcinnek persze nagyon jól jött volna, ha a kongresszuson nem jelennek meg legalább a vidéki képviselők, de mivel a tiltakozó sztrájk egyik célpontja épp ő volt, legalább annyira érdekében állt az is, hogy kiegyezzen a szakszervezetekkel. Megtörtént. A bíróságok bűncselekmény hiányára hivatkozva hétfőn megszüntették az eljárást.

Kiss Ilona: Ki jön Jelcin után?


Jelcin olyan pillanatban indult hétfőn „Nagy Péter nyomdokain” angliai útjára, amikor egy hajszálon múlott, ki tud-e egyezni a lemondását követelőkkel. A trónfosztás ugyan a realistábbak szerint csak későbbre, decemberre várható, azt viszont, hogy hatalmon marad, a közvélemény-kutatók szerint csupán maroknyi kitartó híve jósolja. A december egyébként is a széthullások és bukások évada; a történészek nem győzik eleget figyelmeztetni a Jelcin-csapatot a rossz ómenre: arra, hogy Jelcin elnökké választása óta kísértetiesen ismétli ellenlábasa, Gorbacsov ballépéseit (l. Beszélő, 1992.

Kiss Ilona: Klánháború vagy iszlám forradalom?

Tádzsikisztán


Mindezen háborúk legfőbb tragédiája egybehangzó vélemények szerint az, hogy olyannyira sokféle érdek, csoport stb. ütközik meg bennük, hogy békéltetésükre egyelőre sem külső, sem belső erő nem látszik képesnek. Legfeljebb csak ideig-óráig tartó tűzszünetek érhetők el, miként a csecsen–ingus vagy a moldáv–Dnyeszter menti viszály esetében. És a tádzsik konfliktus, ha lehet, még ezeknél is bonyolultabb.

Kiss Ilona: Moszkva lángokban


Az orosz–szovjet vezéreknek nincs szerencséjük a Kuril-szigetekkel. 1991 tavaszán Gorbacsov akarta egyetlen tollvonással elintézni a Kuril-kérdést: e legfőbb politikai (és gazdasági) adujával akarta megerősíteni inogni látszó hatalmát. Ez volt egyúttal az új Gorbacsov-doktrínát elindító lépés is: a napvilágra került adatok szerint a szovjet elnök így akarta elszigetelni az egyre nagyobb tekintéllyel bíró orosz elnököt: így akarta stabilizálni a szovjet birodalmat az orosszal szemben (ld. Beszélő, 1991. április 20).

Kiss Ilona: Búgyet puccs?


Bár a puccsisták ügyében indított nyomozást már január közepére befejezték, még hónapokig eltarthat, amíg a 14 vádlott megismerkedik a 125 kötetre rúgó vizsgálati anyaggal. Védőügyvédjeiknek persze már így is megvan a védelmi stratégiája és taktikája: mivel az inkriminált cselekmény tárgya – a Szovjetunió – már nem létezik, nincs bűncselekmény sem, s „erkölcstelen” dolog – mondja egyikük –, hogy épp az állam szétverői emelnek vádat államellenes tevékenység miatt.

Kiss Ilona: Lehet-e jó regényt írni KGB-tisztekről?


De kik is ők valójában? Szovjetek? Oroszok? Emigránsok? „Mindez viszonylagos és bizonytalan, drága Nyikanor Ivanovics” – mondaná közös „íróbálványuk” hőse. A kötetben szereplő műveiket a hetvenes évek közepén ugyan még mindannyian „odahaza” írták, csak épp az volt velük a legfőbb baj, hogy nagyon nem akartak szovjet írók lenni. Akszjonov a hetvenes évek közepétől már csak „tamizdat”-ban, „odaát”, azaz Nyugaton megjelenő kiadványokban publikál, Glagyilint a pangás éveinek szovjet kritikája „az élet megrágalmazásával” vádolja.

Kiss Ilona: Tudatos vereség?

Duray Miklós a szlovákiai választásokról


– Meglepve olvastam keddi nyilatkozatát: az egyetlen politikai erő, amelyikkel európai és kisebbségi kérdésekről tárgyalni lehet – mondta a Népszabadságnak –, a volt szlovák miniszterelnök, Ján Carnogursky kereszténydemokrata mozdalma. Néhány hete viszont a Magyar Polári Párttal épp azért nem kötöttek választási koalíciót, mert az MPP nem lépett ki Carnogursky kormányából. Nincs itt némi ellentmondás?


– Ez nem ellentmondás, csupán azt mutatja: mennyire relatív minden a politikában.

Kiss Ilona: Grúz, grúzabb, leggrúzabb


A szentatya csak egy dologról nem szólt széles körben terjesztett „intelmében”: mit érdemel az a bűnös, aki nem grúz embert gyilkol le, hanem abházt, oszétot, meszheti törököt, netán orosz az áldozata? A „nép” mindenesetre így is jól megtanulta a leckét: néhány nappal ezelőtt a tbiliszi kormánypalota ostromára váró ellenzéki (?!) harcos az alábbiakat nyilatkozta egy újságírónak: „Azt mondják, csecseneket küldenek az elnök támogatására. Nem grúzokat, hanem idegeneket. Grúzokra nem lövünk.

Kiss Ilona: Nadrágba bújt (atom)felhő?


„Ma boxerrel kell kiigazítani a világ fejét.”

Vlagyimir Majakovszkij, 1915

Amikor az elmúlt héten Gorbacsov elnöki hivatala utoljára nekiveselkedett, hogy egy „mindenkinek tetsző” szövetségi szerződéstervezetet készítsen, olyan laza konföderáció kerekedett ki belőle, hogy a legkényesebb ízlést is kielégíthette. „Ennél puhább már csak a nadrágba bújt felhő lehet” – fogalmazott Majakovszkijt idézve Mihail Szergejevics az árubemutatón, ám a „részfejedelemségek” urainak akkor már se nadrágban, se nadrág nélkül nem kellett a központ.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon