Kiss Ilona

Nyomtatóbarát változat

Oleg Rumjancev: A tegnapi katonai puccsot azon nyomban alkotmányellenesnek minősítettük. Az oroszországi legfelsőbb tanács már reggel összeült, s az alkotmánybizottság – alkotmánybíróság nem lévén – nyomban több pontba foglalta ennek okait. A tegnapi katonai puccs ugyanis több ponton is megsérti Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa által 1990 áprilisában hozott törvényt a szükségállapotokról. Szükségállapotot politikai okokból eszerint nem lehet kihirdetni, kizárólag természeti csapás, tömegszerencsétlenség, katasztrófa miatt. Másodszor: a szükségállapot csak egyes körzetekre terjedhet ki, egész országra nem, miközben pontosan meg kell jelölni a szükségállapot határait. Szükségállapotot csupán a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa vagy a Szovjetunió elnöke vezethet be, utóbbi csak parlamenti jóváhagyással. Mi a Rendkívüli Állapot Állami Bizottságát teljes egészében törvénytelennek tekintjük, tárgyalópartnerünknek csak a Legfelsőbb Tanácsot és a Szovjetunió elnökét tekintjük.

Minderre hivatkozva arra a következtetésre jutottunk, hogy aki Oroszország területén együttműködik, azt büntetőjogi felelősségre vonjuk – államellenes bűncselekményben való részvétel miatt.

A milícia és a hadsereg megtagadja a parancsot, egyre többen gyülekeznek a parlament körül, akik a parlamenti képviselők oltalma alatt hagyják el kijelölt állomáshelyüket. Tegnap este fél tizenegykor a parlament elnöksége rendeletben szögezte le, hogy a parlament az átállás minden jogi és morális következményét magára vállalja. Oroszország területén minden katonai egység, a KGB, a milícia alakulatai az orosz elnök kezében vannak. És ez a lépés véget vetett a puccsisták erőszakosságának. Ma már Janajev is rugalmas volt.

Az az érzésem, hogy lassan az egész puccs kezd valamiféle operetté, színjátékká válni. A kapcsolat a külvilággal nem szakadt meg. Vidéken megjelenhettek az újságok. Szerdán már talán Moszkvában is újraindulnak a lapok. Egyszóval számos jel utal arra, hogy az egész nem is olyan veszélyes.

Engem sokkal inkább az a sejtés zavar, nem lehet-e ez az egész színjáték csupán nyitány lenne a szövetségi szerződés aláírásához. Ha valaki igazi puccsot akar, nemcsak beszél róla. A mi puccsistáink azonban túlságosan sok „hibát” követtek el. Nem tudom kizárni, hogy Gorbacsov megjelenik néhány nap múlva, fehér lovon, a peresztrojka dicső lovagjaként, héroszként, aki megmenti rabigában sínylődő népét. És akkor mindenki tapsol neki, és a köztársaságok egymás után minden zokszó nélkül alá fogják írni a szövetségi szerződést.

Mindebből egyesek arra következtetnek, hogy Gorbacsov rendezte meg saját elrablását. Bár egyelőre még azt sem tudni biztosan, elrabolták-e egyáltalán? Mindenesetre az egész történetben van néhány furcsa dolog. Nem eléggé világos például, mi bajuk volt a puccsistáknak a szövetségi szerződéssel, hiszen az épp a központ hatalmát erősítette volna a köztársaságokkal szemben.

A moszkvai utcákon most viszonylag nyugalom van. A moszkvai nép közömbös. Nehéz egy-két felhívással az utcára hívni. Moszkva nem Vilnius. Akik kijöttek, mintha igazi népünnepélyen éreznék magukat: teljes eufóriában várják, hogy minden jobbra forduljon. A moszkvaiak enni-innivalót hoznak a katonáknak, akik átállnak a mi oldalunkra, szól a zene, barátkoznak, a fiatal katonák lányokat ültetnek a harckocsikra. Különös, furcsa hangulat. Nem tudom, miként folytatódik.

Ez a haláltánc-hangulat mindenesetre azt mutatja, hogy Moszkvában teljes egészében csődbe jutott az egész hatalmi gépezet. Gorbacsov köre éppúgy, mint Janajevé, Krjucskové, Jazové. És ez a hisztéria paradox módon a demokráciának kedvez. Az orosz parlamentnek most utoljára van lehetősége van arra, hogy kezébe vegye a központ, pontosabban a kezdeményező szerepét. Most utoljára van esélyünk arra, hogy leváltsuk ezt a bolsevik bandát, és helyettük magunk vegyük kézbe az irányítást.

• A moszkvai puccs