Kiss Ilona

Nyomtatóbarát változat

A Szövetségi Ház oszlopcsarnokában, az örökös főtitkárok koporsójának helyén most átvilágító szerkentyű leplezi le mindannyiszor a táskák, ernyők „rejtett dimenzióit”, s a biztonsági őr mindannyiszor keményen figyelmeztet belépési engedélyem csak a kordonig terjed, nem tovább… Hiába minden emberi dimenzió, a biztonsági konferencia biztonsága mindennél előbbre való… A kívülrekedtek az út túloldalán sorakoznak, egymást váltva, békés tüntető csoportokban. A kivándorlási engedélyüktől megfosztott zsidók csak az újságíróknak adhatják elő panaszaikat: legtöbbjüktől azért tagadják meg az emigrálás lehetőségét – olykor az utolsó pillanatban, amikor már minden ingóságát pénzzé tette, lakását felszámolta –, mert bizonyos ideig katonai szempontból titkosnak számító munkahelyen dolgozott. Mintha évek óta pályaudvaron laknánk – mondják –, s ha jutottunk is valaha államtitkok közelébe, azok vagy rég elavultak, vagy rég mindenki tudja már, ám az idegen-ellenőrző hivatal, mégis mindannyiszor visszaadja okmányainkat.

A katonafiukat gyászoló s a hadseregben uralkodó embertelen állapotok ellen tiltakozó anyák szövetsége időközben átteszi székhelyét a Fehér Ház előcsarnokába, hátha a demokratáktól több megértést remélhetnek, s követelésük nyomatékául szeptember végén éhség-sztrájkba kezdenek mondjon le az Oroszországi Legfelsőbb Ügyészség vezetősége; folytassanak nyomozást a békeidőben, hadgyakorlaton kívül meggyilkolt katonák halálának körülményeiről; részesítsék amnesztiában a Jazov marsall idején dezertált bebörtönzött fiatalokat; szüntessék meg a katonai ügyészségeket; fizessenek kártérítést az egyedül maradt szülőknek.

Az emberi dimenzióról szóló konferencia hivatalos sajtóértekezlete mindannyiszor a Szlavjanszkaja Szálló hatalmas üvegcsarnokában zajlik, ám a szeptember 17-én kegyelmet kapott politikai foglyok csak a szomszédos omladozó kultúrház zsúfolt biliárdtermébe nyernek bebocsáttatást, hiába szervezi tájékoztatójukat a rangos nemzetközi emberjogi társaság frankfurti központja. Persze kínos maga a rendezvény is: néhány nappal ezelőtt nagy csinnadrattával beharangozták, hogy Jelcin szabadon bocsátotta az utolsó politikai foglyokat is, itt pedig az az első bejelentés, hogy csupán a hírhedt permi 32-es zónában 10 elítéltet tartanak fogva politikai okokból, nem beszélve azokról, akiket köztörvényesként tartanak fogva másként gondolkodóként. Mind az öt szabadlábra helyezett férfi a hírhedt 64-es cikkely alapján, hazaárulás vádjával volt elítélve, többnyire disszidálási kísérletért és államtitkok kiadásáért. A kérdésre, hogy mivel kívánnak foglalkozni most, néhány nappal szabadulásuk után, hárman válaszolták azt, hogy haladéktalanul kivándorolnak.

Úgy látszik, időközben az emberi jog definíciója maga változott meg: tudományos igényű újrafogalmazását politológusok, társadalomkutatók, szociológusok, filológusok, gyakorló jogvédők hada kísérelte meg az értekezlettel egyidőben tartott hatvankét párhuzamos konferencián. Ám e rangos tudományos eseménysor dimenzióiból egyvalami biztosan kimaradt: a megszületett gyermekek joga az életben maradáshoz. Talán ezt akarta pótolni az a maroknyi egyetemista tüntetőcsoport, akik a párhuzamos konferenciasorozatnak helyet adó egykori SZKP Társadalomtudományi Akadémia (állítólag most gazdátlan) épülete előtt az Ural-vidéken, Szibériában, Közép-Ázsiában (a központi szovjet sajtó által is elismerten egyre nagyobb számban) éhen haló gyermekekre emlékeztek.

• Külföld