Van-e pontos nyilvántartás az alapítványokról?
Számukat csak becsülni lehet, mert egészen pontos nyilvántartás sehol sem létezik. A Fővárosi Bíróság tartja nyilván az adataikat, ezek azonban meglehetősen szegényesek és el is avultak. Lapunk a közelmúltban fejezte be a Magyar Alapítványok Enciklopédiája szerkesztését. Az adatokat kétféleképpen szereztük be: kérdőívekkel, illetve a bíróságtól.
„Arra kérlek a szeretet minden erejével, akárki légy is, aki e könyvet birtokodban tartod… tökéld el magad szabadon és céltudattal, hogy elolvasását, lemásolását, de még létezésének ismeretét is csak akkor engeded meg másnak, ha meggyőződtél róla, hogy Krisztus tökéletes követésének elhatározása él benne…” A kiadó szembeszegül a szerző intelmével és közreadja a kötetet. Közzéteszi a véglegesen megválaszolhatatlant, a maradéktalanul megmagyarázhatatlant, a pillanat varázsát, amelyben a mű megírásának terve megfogant.
A tudatlanság felhője a szemlélődés könyve.
Francis Fukuyama
A történelem vége és az utolsó ember
Az utóbbi években egyetlen átfogó politikafilozófiai elmélet sem váltott ki olyan éles vitákat, mint az amerikai–japán Francis Fukuyama eszméi a „történelem végéről”.
Az új szám anyaga két gondolati centrum köré szerveződik: Morál és politika; valamint egy kérdés: A világmegváltás szünetel? Utóbbira az lehet a válasz: hála Istennek! Mert ha az értelmiségi nyüzsögni kezd, s mert „izgága, azt hiszi, a lázmérőben ő a higany” (Petri), akkor rendetlenség és zűrzavar támad, a kívánatosnál és szükségesnél nagyobb mennyiségű vér tolul az agyakba, és már itt carmagnole-ozik ablakunk alatt a forradalom. Rosszabb esetben az ellenrevolúció.
Alighanem minden filmkritikánál érdekesebb az a beszélgetés, melyet Spielberg új munkájáról folytatott egymással Kertész Imre, Balassa Péter, Szilágyi Ákos és Kovács András Bálint. E névsort látva senki nem várhat parázs vitát, világok harcát – a nemzedéki és személyes érintettségbeli különbségek ellenére –, a felek és a vitavezető, Mihancsik Zsófia nagy egyetértésére számíthatunk. De már az első kérdés vihart támaszt: kinek szabad szólnia, ki csinálhat filmet a Holocaustról? Mi az autentikus, és ki az illetékes?
A szerkesztők öt év után először feloldják a magukra vett hallgatási tilalmat.
A szaxofonos-zeneszerző, John Lurie három filmmel a háta mögött – melyből kettőt ő maga rendezett (Hell is You + Men in Orbit) – 1979 júniusában Lounge Lizards néven avantgárd jazzegyüttest alakított. A következő évben Becky Johnson már nemcsak színészként szerepeltette Sleepless Night című mozijában, hanem Lurie-val komponáltatta a zenét is. Az igazi áttörést azonban Jim Jarmusch barátsága hozta meg számára, az 1980-ban készült Permanent Vacationnel került be végleg a filmes köztudatba.
„…vírushordozónak lenni ma, Magyarországon, felér egy száműzetéssel. Kell egy jel, egy gesztus, ami bizalmat szül… Amerikai egyetemi hallgató barátnőm mesélte, mennyire érthetetlen számára a mi viselkedésünk. Az Egyesült Államokban a szexualitás és az AIDS mindennapi beszédtéma.
Ha valamiért érdemes fényképeket nézni: a hangulatukért. Bár, ki tudja… – minden más művészeti termék, minden műalkotás hangulatot sugároz: a zene, a kép, a vers is. Csak hát azokban mindenféle más is van. Újjáteremtett világ. Képzelt világ. Valóságfelettiség. A jó és igaz fényképeken elsősorban, sőt, ha merhetem mondani – és merem! – nem lehet más, csak a látható valóság.
Hagyjuk most a Tavaszi Fesztivált (amely egyébként elismerésre méltóan változatos programot kínál), hisz Isaac Stern a „Rolláékkal”, a Fesztiválzenekar Mahler és Brahms szimfóniáival, a Camerata Academica Salzburg együttes a csodálatos öreggel, Végh Sándorral úgyis telt házakat vonz, még jó, ha egyáltalán kapunk jegyet. Vegyük szemügyre inkább a „kisebb” eseményeket, a valóban kisebb befogadóképességű helyszínek kínálatát.
Nemrég hallhattuk Kemenes Andrást és Csalog Gábort a Földes Imre 60.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
8 év 10 hét
10 év 35 hét
10 év 39 hét
10 év 39 hét
10 év 41 hét
10 év 41 hét
10 év 41 hét
10 év 43 hét
10 év 44 hét
10 év 44 hét