Skip to main content

Rábeszélő

CS. E. [Csontos Erika]: Holdtölte

Színházavató Rákosszentmihályon
Színház


A rákosszentmihályi Világ mozi lakatlan szigetét „Hold-lakók” szállták meg.

Színházat akartak csinálni.

A Hold Színházának tervezett repertoárján újjávarázsolt régi előadások: egy Sztravinszkij-est, egy Genet-egyveleg, valamint a nemrég bemutatott Vőlegény, Gombrovicz Esküvőjének parafrázisa szerepelt – de ehhez először meg kellett csinálni a színházat (festés, mázolás, székbársonyozás), mivel tudták, hogy a színház nem az előadás elején kezdődik, hanem abban a minutában, ahogy belépünk a kapun.




Sebők Zoltán: Te én vagyok?

Kiállítás


Közel két évvel ezelőtt figyelhettünk fel először a német televízióban egy új reklámtípusra, mely a változatosság kedvéért nem hollywoodi mosolyt ígérő fogkrémet, az árnyékánál is gyorsabban száguldó autót vagy tiszta száraz érzékkel kecsegtető intimbetétet kínált, hanem az egyre fokozódó idegengyűlöletről próbálta s próbálja még ma is lebeszélni a nagyközönséget. Kezdettől fogva rokonszenvvel, ugyanakkor aggodalommal is figyelem ezeket a különös tolerancia-hirdetményeket.

A+J [Ambrus Judit]: Az érzékiség lakomája

E. M. Forster: Maurice Európa, 1994, 279 o., 280 Ft
Könyv


Forster könyve (fordította: Lázár Júlia) érzéki, finom, ízléses és rokonszenves nyelven szól a plátói fiú- és a beteljesült férfiszerelemről. Forster, akit leginkább az Út Indiába szerzőjeként ismerünk, 1910 körül írta a Maurice-t, de csak halála után egy évvel (1971) kerülhetett műve a nagyközönség elé.

Kováts Albert: Ludwig Múzeum: Klimó Károly

Kiállítás


Kertemben érik a
leveles dohány.
A líra: logika,
de nem tudomány.
(József Attila)





Amikor szavakkal már nem tudunk valamely festői jelenségnek jobban a mélyére hatolni, amikor szókincsünk elégtelennek bizonyul egy képzőművészeti alkotás lényegének a megvilágítására, akkor szoktunk „sajátos művészi eszközökről”, „par excellence festői nyelvről” beszélni.


schik [Maloschik Róbert]: Tommy Flanagan: Lady Be Good

Zene


A detroiti jazz-zongoristák sorából (Hank Jones, Barry Harris) is kiemelkedik szakmai körökben legendás, finom, puha játéktechnikájával a 64 éves Tommy Flanagan. 1956-ban ment New Yorkba, ahol rövidesen felfigyelt rá a jazztörténet egyik legnagyobb énekesnője, s az 1956-os Newport Jazz-fesztiválon már ő kísérhette Ella Fitzgeraldot. A bemutatkozás nem valami fényesen sikerült, a vidéki fiatalembernek remegett a keze az idegességtől, ez pedig, ahogy az álmoskönyv írja: „zongoristáknak nem jó ómen”.

Maloschik Róbert: E. S. P, avagy volt egyszer egy Sound of Bosambo

Zene


Új jazz-rock együttes alakult Budapesten. Alapítója Gőz László, a kitűnő harsonás, aki zeneakadémiai diplomával a háta mögött többek között a 180-as Csoporttal zenélt. A rockszakma jó sessionzenészként tartja számon, az LGT-vel is turnézott. Igazi területe mégis inkább a jazz: most az időközben főiskolai rangra emelt Jazzkonzervatóriumban szolfézstanár, a 90-es évek elején pedig a zongorista Farkas Mihály kompozícióit, és hangszereléseit interpretáló Brass Age vezetője volt.

(mar-os) [Martos Gábor]: Jelenkor

Folyóirat


Te 1991 októberében egy nagyon szép, de egyúttal nagyon nehéz örökséget vettél át: a már legendás Szederkényi Ervinét, majd közvetlen elődödét, Csordás Gáborét. Változott-e vajon a te vezetéseddel a lap?

Azt hiszem, a lap mindenképpen változott, ez azonban nem elsősorban az én főszerkesztői kinevezésemmel van összefüggésben. A Jelenkornak a hetvenes évek közepétől kétségkívül az volt a talán legnagyobb érdeme, hogy nagyon is „élő” lap tudott lenni.


Kováts Albert: A Folyamat Társaság Csepelen

Kiállítás


Régebben a legkisebb kiállítóterem, a legeldugottabb „művház” is valamilyen „felsőbb szerv” szigorú tekintete alatt működött. Az alaposan megvizsgált, megszűrt és engedélyezett kiállítás megnyitója ennélfogva valahogy kedélytelenre és igen hivatalosra sikeredett. A képzőművészeti élet felszabadulása az állami ellenőrzés alól magával hozta a vernisszázsok légkörének megváltozását is.

Bori Erzsébet: Kinek a mije?

(A szív bűnei a Pécsi Kamarában)
Színház


Benn vagyunk a vízben. Ülünk a pécsi Kamara medencét formázó nézőterén, föntről hat darab televíziókészülék lóg be látóterünkbe, szemben, a színpadon babaház, osztott terű családi nappali, csupa rózsaszínben, a kő rubinétól az eperfagyi árnyalatig. Itt élnek a Barbie-lányok, az amerikai kisvárosi három nővér: a zöld Lenny (Pásztor Edina), a vörös Meg (Füsti Molnár Éva) és a rózsás Babé (Fábián Anita). Tartozik még hozzájuk egy Öreg Nagyapó (kórházban), egy férj (meglőve), egy ügyvéd (Tóth András), egy unokanővér (Sólyom Katalin) és egypár szerető (Barna Béla Lajos).

Sándor L. István: Ami vitatható

XIII. Országos Színházi Találkozó, Zalaegerszeg
Színház


Jancsó Miklós elvégezte feladatát: személyes érdeklődésének, ízlésének, elfogultságának megfelelően kiválasztott az idei évadból tizenhét előadást. Válogatása vitathatatlan (kinek jutna eszébe az ízlésről vitatkozni), legfeljebb az vált ki ellenérzéseket, hogy ezt a hangsúlyozottan szubjektív listát nem egy szakmai lap felmérésére adott válaszként olvassuk, hanem a XIII. Országos Színházi Találkozó programjaként.

Nem az egyszemélyi válogatással van baj.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon