Skip to main content

Kultúra

Barna Imre: Mittel-izé

Tárca


A tulaj nyilván Giovanni Maier. Vagy Bruno Cosulich. És nyilván szlovén az anyanyelve. (Vagy olasz. Vagy horvát stb. Mindegy.) Hórihorgas, görbe hátú, esetlenül – mondjuk, olyan németesen – szögletes mozgású. Na de ide hajol, oda hajol, minden asztal mellett megáll, kérdez, hogy mindjárt felelhessen és magyarázhasson, hosszan, harsányan, olaszosan. És közben kaszál a hosszú keze-lába.

(Egy kicsit Claudio is olyan, mint ez a pincér. Németesen fiús és esetlen, olaszosan kitárulkozó. A felesége rákos, én ebbe beleőrülnék.


Szilágyi Andor: Hogyan Eshet Vala,

hogy Midőn Április Idusán Valamely Kormány-apparatcsik (Katona Tamás) az Indignatióról Futtatja Eszméjét, Addig Költsey Ferenc Nem írja Meg a Magyarok Himnuszát, sőt Professore Galváni Lajos Nem Találja Fel a Híres Galván-elemet.


Midőn:

– Vajh, miért hogy minket itten szívatnak, jó Ferencz… – fordula Professore Galváni Lajos barátjához Kölcseyhez, miközb’ gratiőz ujjai a békaczomb körül babráltanak, Kölcsey meg akkurát hegyezett rárótollát emelé ippeglen az alkonyi nap sugarai felé, valamint boltíves homlokán széles ívben szárnyallani kezdtenek a ránczok, mert hogyig fejében készen álltának vala a száz ízben is megvegzakurált szók (kar, ellenség, Isten, ért kalász, török rabiga etc.).


Szilágyi Andor: Egy gyáva naplója


„Nem én vagyok gyáva, a Föld dübörög”

Én

04/

01/0942.  Ahogy az ügyvédet nem az erkölcse, hanem a per költségei, úgy a riportert sem
              gondolatai, hanem a  partnerei minősítik.

/2100.     Igazán félni csak annak van oka, aki ismeri önmagát.

/2140.     A küldetéstudat mindig életáldozatot követel. Többnyire a másokét.









Hajdu István: Élet és kommentár

Cigány képzőművészek kiállítása a Budapest Galériában


Nem ismerem azokat a körülményeket, melyek e kiállítás festőit, szobrászait meg munkáikat „körítik”, s nem ismerem őket, magukat sem. (Némi párás sejtelem előszüremkedik persze, tagadhatatlanul, sőt befolyásolni is igyekszik a megértést, de ellenállunk a „tudásnak”.

Barna Imre: „Isten ujja a celluloidon”

Forgács Péterrel beszélget Barna Imre


Régóta ismerlek, Péter, idestova fél emberöltőnyi idő óta, de jó sokáig nem tudtam volna mit felelni, csak úgy kapásból rávágni, ha megkérdezik tőlem, hogy ki vagy te, és mit csinálsz. Annyi mindennel foglalkoztál, jártál a Képzőre, láttam tőled performance-okat, fotóztál, együttműködtél a 180-as csoporttal, lemezt is csináltatok, aztán egyszer csak Rómában, ahol ’87-ben két hónapot együtt töltöttünk, azt mondtad nekem az első napon, hogy te vizuális antropológiával foglalkozol. Gondoltam, csak hülyéskedsz, ez valami blöff, és csak egy-két éve értettem meg, hogy mire gondoltál akkor.

Szabó Júlia: Budapest, 1913

(Nemzetközi kiállítások a Nemzeti Szalonban és a Művészházban)


1993 februárjában e lap hasábjain Hajdu István érdekes ismertetést írt az 1913-as New York-i Armory Show-ról az azóta megjelent számos kiadvány alapján, melyek folyamatosan felelevenítik az európai modern művészet első nagyszabású tengerentúli bemutatójának eseményeit. Tudjuk, a tárlat a klasszicizmustól a szimbolizmusig sok XIX. századi stílusirányzatot is bemutatott, de már ott voltak a Vadak, s nagy változatosságban a kubisták. Nem volt jelen viszont a tárlaton sem a futurizmus, sem az expresszionizmus.

Bikácsy Gergely: Ünnep a fegyenctelepen

Könyvek négyszemközt


Genet majd negyvenöt éve írt, s nálunk csak most megjelent könyve nehéz és kegyetlen olvasmány. Nehéz és kegyetlen folyamat, míg birkózunk vele. A regény végén egy vásári tükörteremben botladoznak a figurák, s alig találnak ki belőle. Akkorra már valamiképpen – elfogadtuk az író világát vagy nem – mi is ott vagyunk az útvesztőben. Erről a belső tükörteremről szól A tolvaj naplója.

1.


„Várom, hogy az ég a pofámba hulljon. A szentség annyit tesz, mint szolgálatra fogni a szenvedést. Kényszeríteni az ördögöt, hogy Isten legyen.



Fron Nazi: Hajnali 4-es Költők

Tárca


Este, mikor a show-világ röppentyűi kezdik átvenni a légi fényuralmat, nekivágnak a Hajnali 4-es Költők. Át a Queens Boulevard-on, felmarlborózva. Gyors stop a csini Nyce-gépnél, s akkor jöhetnek a töltekezőhelyek. Elsőül egy öregember bárja. Kis odú, dekorációja mókásan kifejező, a tulaj így hű önmagához: ír zászlócskák, modelles poszterek, jelentős vonalakkal ékes széplányok pucérkodnak az italámozás oltárán.

Rácz Péter: Kilenchatvan – mondja a baba

Könyvek négyszemközt


„Álomittas fejem lódulásait követve kimegyek az erkélyre és látom, hogy… be akar ugrani egy ablakon a Sátán Kutyája. Aztán az autóberregés, kukapüffögés, a reggelivásárlásból alagsori műhelyeikbe visszatérő, az utcán egymásnak átkiabáló mesteremberek hangja figyelmeztet, hogy éppen melyik földön tartózkodom, és a látványcérna befűzetik a gyakorlatias magyarázat tűfokába: csak egy fekete porrongyot zárnak ki a harmadik emeleten.

Barna Imre: Szerinted kinek forgassunk?

Beszélgetés Elbert Mártával és Upor Péterrel a Pulitzer-díjas Fekete Doboz Alapítványról


– Tavaly a Mozgókép Alapítványtól kaptatok pénzt az év dokumentálására. Hogyan kell az évet úgy dokumentálni, hogy az ember Pulitzer-díjat kapjon rá?


Upor Péter: A Mozgókép Alapítvány dokumentumfilmes szakkuratóriuma kiírt egy pályázatot az év dokumentálására, és ezt a Széchenyi Könyvtárral, a Hungasonic Kft.-vel közösen nyertük meg.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon