Skip to main content

Kultúra

Bori Erzsébet: Férjek


Nem ember, nem férfi, nem barát: férj. Ez az esendő, idétlen, röhögni- és szeretnivaló, folyton hatás alatt álló lény, akinek mindenről ugyanaz jut eszébe: a felesége.

Van még neki elővárosi kertes háza, hivatala (rendelője), csekkfüzete, öltönye, közeli barátai (ott laknak a szomszédban), idejét családi események és nyaralások tagolják, nem történik vele semmi, de jól elvan. És közben másra vágyik.

A Férjekben sem történik semmi, és ami történik, az elmondhatatlanul triviális.




Majoros Sándor: Egyedül a moziban


Egy hófúvásos februári reggelen Bodvanicki Gyula mosolyogni látta az édesanyját. Az arc, ez a jól ismert ráncos arc, olyan szelíd lett, mintha esővizes tócsában szemlélte volna önmagát. Semmilyen gyűrődés, semmilyen dudor nem törte át bársonyosnak tetsző simaságát. Könnyű, fátyolszerű árnyék terült a homlokára, ami egészen olyan volt, mint egy bohókás fejfedő. Gyula is majdnem elmosolyodott, mert ebben a tekintetben valami furcsa, majdhogynem eszelős vidámság rejtőzködött.

Kálmán C. György: Hol is vagyunk?

Könyvek négyszemközt


A tanulmánykötet furcsa műfaj, biztosan megosztja lehetséges olvasóit. Vannak, akik örömmel fedezik fel egy-egy régi kedvencüket, amelyet még folyóiratban olvastak és azóta sem találnak, másokat bosszant a szedett-vedettség, az egymáshoz nem mindig illő írások vegyes salátája: hát nem futotta egy igazi, tisztességes könyvre?

Nem csodálkoznék, ha Bojtár Endre kötetével is hasonló lenne a helyzet.


Bikácsy Gergely: A pácban, avagy mozikeresőben

Moziegér


Hogy mi az ördög az „alternatív film”, elég nehéz megfogalmazni, Biró Yvette is csak körüljárni próbálta februárban az Európai Filmhét alkalmával rendezett beszélgetésen, ahol az amerikai sikerfilmekről és a világon bárhol születő másfajta mozgóképekről volt szó.

Engem némi kárörömmel tölt el, hogy izmos és fogat csattogtató, ostoba és hígvelejű hollywoodi sikerfilmek, melyek hosszú hónapokig telt házakkal mennek Tokiótól Párizsig a nagy mozikban, nálunk csendben és kis puffanással múlnak el, reklámozzák őket bár tömeges Oscar-díjakkal és box office-kimutatásokkal.


Barna Imre: Tegnapután


Budapesti vagyok.

Sokáig el tudták hitetni velem – nem ezek, hanem még azok –, hogy ez baj. Hogy aki pesti, az más.

Nemcsak mint észak-fok, titok, idegenség, hanem úgy is, hogy… hogy nem igazi. Hogy nem tanyasi gyerek, és nem is párizsi diákvezér vagy latin-amerikai forradalmár.

Én mindig is szerettem Budapestet, de – ahogy magamat – sokáig Budapestet sem tartottam igazinak. Ezt az eklektikus várost?!…

Naná, hogy ez meg egy szitokszó volt: hogy eklektikus.

Aztán felnő valahogy az ember.










Kálmán C. György: Jó kilátások

Könyvek négyszemközt


A perspektíva: sejtjük, hogy mi az, ha látjuk, felismerjük, magunk is tanultunk, keserves rajzórákon, perspektivikusan kockát, utcarészletet, vázát szerkeszteni – na de hogy ez komoly témája lehessen egy, az ifjúság ismeretterjesztését szolgáló könyvnek, az azért túlzásnak látszik. Épp ezzel kezdeni egy népszerűnek szánt ismeretterjesztő sorozatot? A hagyományos sorozatszerkesztésnek nagyon is megfelelnek a következő kötetek (a már megjelent Gauguin és az előkészületben lévő Monet és Van Gogh).

Hajdu István: Vidám vásár alsóbbrendű mazochistáknak

Törmelékek művészetről


1993. június 10-én délelőtt, 11 óra után 10 perccel megálltam a Knoll Galéria bejárata előtt. Egyeztettem az adatokat, majd lenyomtam a kilincset, hogy bejuthassak, ám hiába, az ajtó zárva volt.

Bikácsy Gergely: Látvány és dadogás

Moziegér


Néhány hete előpremieren mutatták be Jeles András új filmjét, a Párhuzamos életrajzokat. A vetítés előtt rövid méltatásában Balassa Péter esztéta arról beszélt, milyen különös, ellentmondásos kapcsolat köti össze Jeles művészetében a töredezett és tökéletlen, olykor dadogó beszélt nyelvet, a kimondhatatlan dadogását a képi nyelvnek a valóság felszínén túlmutató teljességével.

Szilágyi Andor: Hogyan Eshetett Vala,

hogy Költsey Ferencz Esmét Tsak Nem Irá Meg Vala az ő Magyaroknak szánt Hymnusát, miként Professiore Galváni Lajos Sem Képes Feltalálni Ama Híres Galváni-elemét, Mert Hogyisiglen a Thema Esmereg


– Hogy ezeknek Hymnust! Én?! Egy kénköves frászkarikát! Soha! – tsapá le ackurát hegyezett lúdtoll pennáját Költsey fittyet hányva ama tényedékre, hogy a szertefreccsenő tenta pettyei professiore Galváni Lajos mentéjére csapódanak.

Bori Erzsébet: Cserépfalvi a könyvhéten

Könyvek négyszemközt


Volt egyszer egy kiadó, és van megint. A kettő közti hosszú szünetben sok minden történt velünk, magyar írókkal és olvasókkal, meg is látszik rajtunk. De a Cserépfalvi nem változott, maradt, ami volt, szerény közvetítő a kortárs magyar író és kortárs magyar olvasó között. Sose volt reprezentatív állami (transz)misszós, a mindenkori kurzus választottját aranyfüsttel, szattyánbőrrel borító díszkiadó, hanem kis magáncég szolid üzletmenettel, személyes kapcsolatokkal.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon