Skip to main content

Kultúra

Szebényi Cecília: „A vádlottak cselekedetei fiatalságukkal és műveltségükkel magyarázhatók…”

Karátson Gáborral beszélget Szebényi Cecília


Maga egyetemista volt ’56-ban, a jogi egyetemre járt, és ha jól tudom, nem jószántából járt épp oda.

Nem, magyar–német szakra vettek föl, ha ugyan fölvettek, nem tudom már; valahogy átirányítottak, hely hiányában talán, a jogi karra, ahol a mi évfolyamunk százötven hallgatójából nyolcan jelentkeztek eredetileg is oda.

Utálta nagyon?

Utáltam, tiszta szívemből; a megvetés kitüntető szó volna rá – iszonyodtam tőle. Az iskolával én addig is úgy voltam, hogy az valami tisztátalan dolog, ha hazamentem, azonnal lezuhanyoztam és átöltöztem.






Majoros Sándor: Megfordított Föld

Tárca


A koponya úgy bukkant elő a sárgaföldből, mint dió héjából a termés: egy pillanattal előbb még nem volt sehol, aztán hirtelen ott termett a fuharosok előtt, és mindenkit elkápráztatott. Eleinte nem merték bántani, mert féltek a tetanuszbacilusoktól, de aztán valaki rátűzte a lapátja nyelére, s úgy emelte a magasba, mint egy győztes hadijelvényt. Szinte ugyanebben a pillanatban Hajagos Sándor orrából csöpögni kezdett a vér. Olyan hirtelen történt, hogy ő maga is meglepődött.

Hajdu István: Quodlibet és ready made, avagy a Rákóczi-induló mint mai dal

A második Velencei Biennálé


Száraz tónak nedves partján sajátlagos jelenség nyilatkozott meg az elmúlt hét végén: a második Velencei Biennálé.

Szebényi Cecília: „Az én íróságom nem tud más lenni, mint hosszútávfutás”

Parti Nagy Lajossal beszélget Szebényi Cecília


Te igen sokat költözködtél életedben, ezért azt gondoltam, mesélj először az otthonaidról, a lakásokról, ahol laktál.

Ha így, az otthonok felől gondolom végig, illetve kezdem el a – hát igen, mit is? – magamról való beszélést, akkor abnormálisán sok otthont vagy legalábbis lakást kellene fölsorolnom, már csak a szüleimmel együtt is elég sok helyen laktunk.


Kálmán C. György: A borstörő, az elemző, a humoros, az ábrándos

Könyvek négyszemközt


Kérdezi Ön, asszonyom, hogy van-e magyar publicisztika ma, és kéri, jellemezném néhány szóval.

Dávid Ferenc: Zsinagóga a mellékutcában


Ines Müller épületmonográfiája a monumentális nagyvárosi zsinagóga (amely jóformán előzmény nélkül jelent meg az európai építészet történetében úgy 1800 körül) műfajának történetébe ágyazza a Rumbach utcai zsinagógáról szóló esettanulmányát, s a kiváló építész elemzése nagyon tanulságos.

Tandori Dezső: Madár módra tudós szemökből

Tárca


(Szép Ernő, „persze”)

Még azt valahogy csak ismeri a publikum, kinek publikálok majd, mikor eléje lépek s elbeszélgetek véle, úgy ám, nyilván, hogy csak én szólok szóval, ő – e publik – veszélyebbet tesz, megítél engem, kockázatabb az nekem, mintha rögvest visszabeszélhetne a szegény, no, azt még csak ismerni valahogy, ugye, hogy Bocsássatok meg; Szegények, szegények; de már a De szégyen élni kicsit újdonat lehet, én remélem is, mikor elmondom, erről most többet ne, és még annyit, hogy micsoda balkezes még a szerető ember is, hát én a Szép


Hajdu István: A labirintus kijárata

Ország Lili művei a Vasilescu-gyűjteményben


Halála, 1978 óta szinte minden évben önálló kiállításon mutatták be munkáit valahol az országban, számomra mégis úgy tetszik, az életmű mind inkább önnön labirintusába záródik; vagy más szempontból: egyre elmosódottabbnak látszik innenfelől, egy másik útvesztőből, a jelenéből. Szó sincs persze arról, hogy bármi is kikezdte volna Ország Lili műveit – de mondhatjuk úgy is, amiképpen várják –, művészetét, inkább olybá tűnik, a rátett jelzők koptak meg, értékelőinek mondatai veszítették el érvényességüket.

Bori Erzsébet: A mozi – az más


Maga filmkritikusból, a Filmvilág főszerkesztő-helyetteséből lett vállalati vezető. Nem okoz-e tudathasadást, hogy „hivatásos nézőként” most egy vállalat érdekeit kell képviselnie? Egyáltalán, összeegyeztethetők-e a művészi értékek és a gazdasági követelmények?

Bármilyen meglepő: igen. A túlnyomó részben művészfilmeket forgalmazó Budapest Film teljesen önellátó, nem kapunk költségvetési támogatást a főváros kasszájából. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem kapunk máshonnan segítséget.


Ember Mária: Új mjúzikel kell?


A színházi szezon végeztével Londonban a drámairodalom újabb termékeire kiírt öt nagydíj közül ötöt – musical vitt el. Mind az ötöt felsorolni nem tudom, nem is lényeges; a meghökkentő tény tudomásul vétele után annak mégis megörültem egy fél pillanatra, hogy a Carousel is köztük volt, a Molnár Ferenc Liliomja nyomán készült muzikális komédia. (Színpadról színpadra alkalmazta Benjamin F. Glazer, zenéjét szerezte Richard Rodgers.)

Lubickolhat tehát sikerében a műfaj, a bécsi operettnek ez az Amerikában született, kései kisöccse.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon