Skip to main content

Kultúra

Bán Zoltán András: A galléros kísértet

Könyvek négyszemközt


A kötet huszonöt év kisepikai terméséből válogat, reprezentatív vállalkozás tehát: íme Bereményi Géza novellaírói pályaképe. A könyv nem tartalmazza az egyes darabok keletkezésének dátumát – valószínűleg szándékosan döntött így a kiadó és a szerző: mindenekelőtt az egységet, az elbeszélések összefüggését, szervességét kívánták hangsúlyozni. Eltekintettek tehát az ún. fejlődés bemutatásától, a könyv szellemi vonala nem a zsengéktől, a tehetséges kezdeményezésektől induló egyenes, mely a kiforrott, a véglegesre csiszolt mestermunkákhoz vezet.

Tar Sándor: A mi utcánk

12. Végső Márton tiszteletes úr


Ezeket? Isten? A saját képére? A pap az árok szélén pihent, Sudákot nézte, aki a buszmegállóban birkózott az alumíniumoszloppal már több mint egy órája, mert nem tudta elengedni. Később sikerült, akkor egy rongyot rángatott elő a zsebéből, és mikor az orrához vitte, hanyatt esett. Az előbb Hesz Jancsi járt erre, egy takaros szívlapátot hozott, azt mondta, ne röhögtesse ki magát azzal a kis műanyag szarral. Előtte Béres imbolygott el mellette, megvan már, kérdezte vidáman, ő már az első nap biztos volt benne, hogy a pap elvesztett valamit ebben a felfordulásban.

Tandori Dezső: Alíz ma tíz


Ez nem tartozna a közre, de odatartozik, s korántsem holmi szenvedéstörténet révén, az enyémén ugyan nem, kibírható, hogy „holmi verebek” miatt ennek s annak nézik az embert, komoly ellenérték már az is, hogy töprenghetek, veréb-royalista vagyok-e, avagy csak sima royalista, s ennek milyen összetevői vannak. Szenvedéstörténete Alíz nevű madarunknak volt, aki 1984. V. 30-án az akkori Pártház mellől került hozzánk, a Pártnak semmi köze nem volt hozzá, hogy alighanem a szél odaverte szegényt, le volt szakadva félig a lába, vérzett a kloákája.

Szigeti István: „Szabad cselekvés, tiszta játék…”

Sáry Lászlóval beszélget(ne) Szigeti István


Beszélgetni nem akarsz.

Valahogy értelmetlennek tűnik nekem mostanában mindenfajta beszéd.

Az életedről, a zeneszerzői pályádról… nem kérdezhetlek?

A múlt engem nem foglalkoztat. Olvastam egyszer egy könyvet, Don Juan tanításai címmel, és abban egy öreg indiánt kérdezett egy európai a múltjáról, arról, hogy hogy hívták a szüleit. Az indián azt mondta erre: papa, mama. És nem értette, hogy mit akar tőle az európai. Én is azt hiszem, hogy nem érdekes ez. Énnekem legalábbis nem.






Bán Zoltán András: Félholt lelkek

Könyvek négyszemközt


Recenzióm címe félreérthetetlen utalás. Hisz Venyegyikt Jerofejev először 1970-ben, két (!) példányban megjelent regénye – valószínűleg a világirodalom legmélyebb alkoholizmusábrázolása – már alcímében is egyértelműen rájátszik Gogol fő művére. A Moszkva-Petuski „poémának” nevezi önmagát, ugyanez a műfajmegjelölés állt a Holt lelkek első kiadásának címlapján. (A magyar kiadások hajlamosak megfeledkezni erről, és nem járt jobban sajnos Jerofejev sem.) Nem regény hát, nem is kisregény, és a legkevésbé sem nagyra nőtt elbeszélés.

B. G. [Bikácsy Gergely]: A képzelet igazsága


1980 márciusában a Lille-i Nemzetközi Rövidfilmfesztiválon az ismeretlen orosz rendező rajzfilmjét semmiféle különleges várakozás nem fogadta. A vetítés alatt azonban különös dolgok történtek. Egyre nagyobb, feszült csend honolt, majd a főleg egyetemista közönség önkívületben ünnepelte a huszonöt perces filmet.

Kiss Ilona: „Megváltok valakit is a filmjeimmel? Ugyan már!”

Jurij Norsteinnel beszélget Kiss Ilona


Más nyilatkozataiból tudom, soha nem gondolt arra, hogy játékfilmet rendezzen. Mert úgy gondolja, hogy az animációs film sokkal több szabadságot enged a rendezőnek.

A szabadság utáni vágy… én művészettel is csak ezért kezdtem foglalkozni. Talán ha másképp is elérhető volna nálunk, hogy tiszteljék a személyiségedet, ha nyugodtan járhatnál az utcán, ha nyugodtan beszélhetnél az emberekkel, és nem kéne attól félned, hogy bármikor megsérthetnek, eltaposhatnak, akkor nem lett volna olyan fontos, hogy művész legyek. De nálunk az emberek nem tisztelik egymást.


Bikácsy Gergely: A zöld sziget

Magánytudósítónk, Bikácsy Gergely jelenti a VB-ről


„Az ír szigetre menjen mind, ki költ…” – az éjjeli meccsektől megzavarodva, futballművészetien csemegés kolumbiai gólokra és brazil bámulatokra várva éjjel háromkor álmatlanul hánykódva zakatol bennem e mondat. Nem tudom, ki írta, talán füttyentve Shakespeare, talán Kálnoky zseniális Shakespeare-paródiájában, talán az álmatagon szellemes Oscar Wilde, talán a szakállasan gunyoros G. B.

Glauziusz Tamás: A macska mozija


Nem a rajzfilmről szeretnék szólni, már csak azért sem, mert, ha minden igaz, a Beszélő nemsokára beszélgetést közöl egy zseniális rajzfilmrendezővel, Jurij Norstejnnel, akit hangzatosán a „rajzfilm Tarkovszkijának” szoktak nevezni. Macska szerencsére nemcsak rajzfilmekben szerepelhet, 1963-ban vagy ’64-ben például egy szürreális humorú cseh filmen, Vojtech Jasny Amikor a macska jön című vígjátékán ámulhatott a szomszédok filmjeiben már régóta kevés örömöt találó néző.

Azután jó néhány évig jó és örömteli volt a prágai filmekre figyelnünk.


Tar Sándor: A mi utcánk

10. Vizet hoznak


Valaki egyszer kitalálta, hogy vezetékes víz kell a Radnóti utcába is. Mert jönnek a fiatalok a városból, építkeznének, kell a komfort, fejlődik a falu. Az utca páratlan oldalán még alig laknak, a foghíjakat el lehet majd adni közműves telekként, villany már van, és így tovább. Csak egy kérdés volt, melyik az a Radnóti utca? Hát a Görbe utca. És az hol van? Ott, ahol ez és ez lakik a testületből, és bizony megérdemli, jó ember, családja is van. És különben is ő találta ki az egészet.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon