Skip to main content

Kultúra

M. G. P. [Molnár Gál Péter]: Hangosabban? Halkabban!

Halász Péter harmadik hete a Kamrában


Paprikáskrumpli redivivus


Kulináris drámatörténeti kvíz:

– Gyermekfejből gyúrt pástétom?

– Shakespeare.

– Uborkás szendvics?

– Oscar Wilde.

– Osztriga pezsgővel?

– Feydeau.

– Na és pirog teával?

– Csehov Antal.

– Hát vodka uborkával?

– Az bizony Gorkij.

– Paprikáskrumpli?

– Gergely Mártától Sarkadi Imréig, Sándor Kálmántól Urbán Ernőig.

Magyar színpadon illetlenség volt kimondani a paprikáskrumplit az utolsó negyven évben.



























Hajdu István: „Másfajta ember az, aki megfoltozza, megőrzi, és tovább használja a tárgyait…”

Vörösváry Ákossal beszélget Hajdu István


„…nem az arany, a bársony, a kincs érdekel, hanem az egyszer született, lelkes tárgyak holtukban is tartó megbecsülése. Az a találékonyság, amely az eldobásra már régen megérett tárgyat tovább élteti, amivel a fazékon az első lyukat is befoltozzák, és még a tizediket is, amivel a törülközőn még a foltot is befoltozzák.”

„Az alapítvány célja: a vizuális kulturáltság csiszolgatása. Ennek érdekében olyan értékek bemutatása – s olyan módon –, amiket és ahogyan a hazai kiállítási gyakorlatban csak ritkán láthat a közönség.


Tar Sándor: A mi utcánk

22. Néha úgy elmennénk


Sóvágó Lajost Sóvágó Lajosnak hívják, és nem Só Lajosnak, ahogy sokan hiszik, azt a marhaságot a volt művezetője (vagy csoportvezető, mindegy) találta ki még a Műszergyárban, a melegkovácsüzemben, ahol Sóvágó közel kilenc évig dolgozott mint anyagválogató. Ez az ember szellemileg arra nem volt képes, hogy a dolgozók puszta nevét megjegyezze, Sörést például Sörétnek szólította, máskor Sertésnek, egyszer meg úgy ment hozzá, hogy ide figyeljen, Malackám.

Bikácsy Gergely: Kieslowski két élete


A tavaszi lengyel filmhéten egyszer már bemutatták, s a mozik most kezdik vetíteni Krzysztof Kieslowski francia produkcióban készült „Három szín-trilógiájának” második darabját, a Fehéret. Az első, a Kék már pergett a Művész mozi közönsége előtt, s a rendező egy nemrégi filmje, a Veronika kettős élete a napokban került videoforgalmazásba.

A Zanussi utáni lengyel filmrendező-nemzedékből igazán csak Kieslowski vált ismertté. Francia filmjeinek köszönheti ezt az ismertséget, pedig már hazájában jelentős filmalkotóvá vált.


M. G. P. [Molnár Gál Péter]: Hátha és mintha

Halász Péter második hete a Kamrában


Ophelia őrülési jelenete


Nem nélkülözi a tébolyt elszántan két hónapig esténként új darabot írni a másnapi újságból, délelőtt elpróbálni, megtanulni szövegét, és este szétosztani a trónteremben, mint Polonius leánya: „Nesze, neked ánis meg galambvirág…”

Persze az sem nélkülözi a tébolyt, hogy egyazon színházba jár valaki. Ugyanazt a tizennégy embert nézi estéről estére. Átveszi ritmusukat. Megismerkedik reakcióikkal. Összefekszik velük valósággal egy szűk térben.



Csontos Erika, Szebényi Cecília: „Lapot kéne alapitani! Ó Hatvany! Ó Hatvany!”


HOLMI

Ki találta ki azt a címet, hogy Holmi?

Rengeteg címjavaslat volt, én először a Talán-t ajánlottam. Azért ezt, mert ’89 tavaszán, amikor Kenedi János megkeresett azzal, hogy csináljunk egy irodalmi folyóiratot, ez a cím kifejezte a helyzetet: talán lesz itt valami változás, talán mi is tudunk csinálni egy lapot. De a fiatalabb kollégák azt mondták, hogy nem talán, hanem biztosan lesz változás, és mi fogunk egy jó lapot csinálni.




Tar Sándor: A mi utcánk

20. A kutyás ember


Fehéren megy le a nap már hónapok óta, hosszan elidőz a horizonton, az utca végén, ha az ember a kocsmába megy, márpedig miért ne menne, a szeme majd kisül, mire odaér. Ott aztán pirosat, kéket, sárgát lát sokáig, és megy neki mindennek. Azt a kis tépett, csenevész kutyát is majdnem eltaposták, nagy szerencséje, hogy tudott vigyázni magára. A kutyához egy ember is tartozott, a második asztalhoz ült, nyilván idegen, mert az itteniek tudják, hogy az a kártyások helye.

Hajdu István: Álomhalál

Gémes Péter kiállítása a Dovin Galériában és a visegrádi Salamon-toronyban


Gémes Péter két kiállítása szemérmesen, egyszersmind pontosan jelzi a változást, mely pályáján valamikor tavaly kezdődött, s idén látszik befejeződni, már ha az ilyesminek, tehát a tematika és a forma módosulásának, processzusának lehet egyáltalán rendesen megragadható kezdő- és végpontja.

A Dovin Galériában látható, többnyire jól ismert – s valljuk meg rögtön, nagyon szeretett – munkák (ezek a nyolcvanas évek második felén, végén, majd az évtizedfordulón készültek) tárgya az Én, a szerepbe burkolt Ego. Gémes beöltöződött, héjakba bújt, „próbálkozott”.


Bikácsy Gergely: Távol Rosenheimtől


Bevallom, sokáig mit sem tudtam Rosenheimről. Aztán megjelent egy túlhabzóan kövér, szőke hölgy a kaliforniai sivatagban. A hölgy figyelemre méltóan festett: kackiás stüszivadászkalpagján zergetoll virított, s óriási bőröndöt húzott maga után a sivatag homokjában. Szájtátva bámulták a helybéliek. Négerek, indiánok, fehérek. A mázsásan naiv virágszálat Jasminnak hívták. Rosenheim egy München közelében lévő kisváros, onnan érkezett – magyarázza. Nagy utálságok vége nagy barátság: Jasmint megszeretik, és ott marad, sőt felvirágoztatja a sivatagi csehót.

Kálmán C. György: Kosarasok a vérzivatarban

Könyvek négyszemközt


Semmi kétség, ezt a regényt le kellett fordítani magyarra.

Sőt: mintha magyarul írták volna.

Bart István bravúros átültetésének köszönhetően csak ritkán jut az olvasó eszébe, hogy ez a nagyon magyar című és tárgyú mű két éve angolul jelent meg, hogy íróját, az akkor harminchárom éves Tibor Fischert angol irodalmi berkekben egy csapásra ismertté tette.

Ilyen esetben elég természetes, hogy az olvasónak kedve támad eljátszani azzal az ötlettel (régi vicc különben), hogy – képzeletben – letépi a könyv címlapját, és megpróbál a szerzőt, a kort, a keletkezés nyelvét k






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon