Skip to main content

Kultúra

Kálmán C. György: Kifullad, ásít

Könyvek négyszemközt


Nagyszabású, rémületes paródiának indul, az egymást érő borzalmak végvonaglásában nyüszítő melodrámaként múlik ki az idén harmincéves Bret Easton Ellis regénye. Főhősét-elbeszélőjét Patrick Batemannek hívják, de gyakorta más neveken szólítják – összekeverik valakivel, ahogyan ő sem tudja mindig teljes biztonsággal megkülönböztetni egymástól ismerőseit. A helyszín Manhattan, New York, a háttérzene a középgyenge, gyorsan fogyasztható rock (és úgy húszlaponként plakátként, CD-lemezként, műsorfüzetként előkerül a divatos Les Misérables).

Petri György: „…végül is mindenki, akárki akárhova téved, ezt írja: saját utazását az életben”

Tar Sándorral beszélget Petri György


Lassan húsz éve publikálsz, de mintha ma sem ereznéd magad otthon az irodalmi életben. Az írásaidból az derül ki, hogy otthonosan abban a gyárban érezted magad, ahol dolgoztál, és amikor néhány éve ez a gyár megszűnt, és munkanélküli lettél, ez nemcsak egzisztenciális gondokat jelentett, ennél sokkal mélyebben érintett a munkahelyed elvesztése.

Egy válás lehet ilyen. Csak gondolom, mert még nem váltam. Fontos volt a munkahely, nemcsak azért, mert van egy szakmám, gyerekkoromtól arra készítettek fel, hanem mert egy közösséget, családot is jelentett.


M. G. P. [Molnár Gál Péter]: Töltőtoll-teátrum


Camera stylo


Cocteau kiadta a jelszót: legyen a felvevőgép olyan, akár a töltőtoll. A szakadatlan kéznél lévő, vizuális jegyzetkészítő lehetőség.

Bikácsy Gergely: Bérlet más világokba


Nem először írom le és csodálkozom rá, hogy a pesti művészmozi-hálózat jóvoltából Budapesten érdekesebb a moziműsor, mint Európa legtöbb fővárosában. Tavaly néhány napig Londonban járva úgy láttam, ég és föld a különbség – Pest javára. Nem hinném el másnak, de tapasztaltam. Épp akkor zajlott, november elején a Londoni Nemzetközi Filmfesztivál, melynek programja olyan unalmas és szánalmasan szürke volt, hogy értelmét vesztette odamenni.

Bán Zoltán András: A legnagyobb szocialista realista

Könyvek négyszemközt


A szépen kiállított kötet rövidebb-hosszabb novellákat, továbbá apróbb prózai futamokat tartalmaz Szolzsenyicin írói indulásának éveiből, abból a korszakból tehát, melynek vitathatatlanul az Ivan Gyenyiszovics egy napja a legjelentősebb műve. Szenzációs pályakezdés volt valóban, és nem pusztán politikai pikantériái miatt.

Frida Vigdorova: Joszif Brodszkij perének első tárgyalása


A Dzerzsinszkij kerületi bíróság tárgyalóterme, Leningrád, Vossztanyije utca 36. 1964. február 18. Bíró: Szaveljeva

Bíró: Mi a foglalkozása?

Brodszkij: Verseket írok. Fordítok. Úgy vélem…

Bíró: Maga csak semmit ne „véljen úgy”! Álljon rendesen! Ne támaszkodjék a falhoz! A bíróság felé forduljon! Válaszoljon rendesen a bíró kérdéseire! (Felém)* Azonnal hagyja abba a jegyezgetést! Különben kivezettetem a teremből!






Jevgenyij Boriszovics Rein: A 0.40-es HÉV


Üres, utolsó HÉV-en értsd meg
Tizenöt perc alatt: a lét –
Ez volt, megszokásból leélted,
Vár utazásod vége, még.

Kimész, hogy rágyújts, a peronra;
Lélek se. Piás, béke híve,
Angyalként áll, lecsupaszodva,
Vasutasbundát szétterítve.

Az orosz tengert látja – kortyát,
Pohár aranyló bor. Fülelve
Dalt hall – Fehér templom… az ország
Zeng, az ő gyászdalára kelve.

(Tandori Dezső fordítása)

















Kiss Ilona: „A dolgok körülöttem – »üres poharak«…”

Jevgenyij Boriszovics Reinnel beszélget Kiss Ilona


A nyolcvanas évek végén megjelent első vékonyka verseskötetének fülszövegében ezt a cinikus mondatot olvashatjuk: „Már első kötetében érett költőnek látszik.” Valójában akkor már négy évtizede írt verseket, és ezt a kiadó nyilván nagyon jól tudta.

Mégis ehhez a szöveghez ragaszkodtak. Persze hogy tudták, ki vagyok, hiszen ugyanaz a szerkesztő engedélyezte a kötetemet, aki évtizedekig tiltotta. Ismerte az élettörténetemet, töviről hegyire…

Meséljen erről.




Kukorelly Endre: Dedikálom

(Részlet a szerző megjelenés előtt álló Napos terület című könyvéből)


„Amikor a heccek Pesten még megvoltak (Széchenyi István Naplója), atyám megkérdezett egy nemesembert, aki éppen kijött onnan. – »És hát honnan az úr? – A viadalbúl. – És mitsoda újság vagyon ottand? – Más éppen nints, hanem hogy a borjút meg ette a Cleopatra.«”

Más éppen nincs. Magyarországon nem nagyon van semmi. Magyarország se nagyon. Ami van és ami nincs, az pedig meglehetősen rossz. Magyarország fáradt, fárasztó és trabantszagú. Lehámlottak a falak, túl sokan szoronganak a trolin, túl zajosan terítik a műtrágyát. Így élnek a magyarok, így élünk.


Hajdu István: Diabetikus véletlen

„80-as évek – képzőművészet”


Amikor Keserü Katalin (egyetemi oktató, a Műcsarnok igazgatója) az év elején tanítványaival és sűrűn változtatott, ki-be cserélt munkatársaival elkezdte szervezni a 80-as évek – képzőművészet című kiállítást, s kiszálaztak vagy száznegyven művészt a számon tartott nagyjából 5000-ből, hogy meghívják őket az egyszerre monstre és tudományos tárlatra, a tervbe már eleve és önkézzel építették bele a kudarcot: a felkért „minta” túlságosan kicsiny volt ahhoz, hogy reprezentálja a teljes „populációt”, ahhoz viszont abnormálisan nagy, hogy valamifajta koncepciót pontosan ábrázolva vi

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon