Frida Vigdorova

Vissza a főcikkhez →

A Dzerzsinszkij kerületi bíróság tárgyalóterme, Leningrád, Vossztanyije utca 36. 1964. február 18. Bíró: Szaveljeva

Bíró: Mi a foglalkozása?

Brodszkij: Verseket írok. Fordítok. Úgy vélem…

Bíró: Maga csak semmit ne „véljen úgy”! Álljon rendesen! Ne támaszkodjék a falhoz! A bíróság felé forduljon! Válaszoljon rendesen a bíró kérdéseire! (Felém)* Azonnal hagyja abba a jegyezgetést! Különben kivezettetem a teremből! (Brodszkijhoz) Van állandó munkája?

Brodszkij: Azt hittem, hogy ez – állandó munkát jelent.

Bíró: Pontosan válaszoljon!

Brodszkij: Verseket írtam. Gondoltam, majd kiadják őket. Úgy vélem…

Bíró: Minket nem érdekel, hogy maga „mit vél úgy”. Arra válaszoljon, miért nem dolgozott?

Brodszkij: Dolgoztam. Verseket írtam.

Bíró: Ez nem érdekel minket. Minket az érdekel, hogy milyen intézménnyel állt kapcsolatban.

Brodszkij: Könyvkiadóval voltak szerződéseim.

Bíró: Hát akkor ezt mondja! Elegendő szerződése volt, hogy megéljen belőlük? Sorolja fel, milyen szerződései voltak, mikor kötötte őket, milyen összegről szólnak.

Brodszkij: Nem emlékszem pontosan. Minden szerződésem az ügyvédemnél van.

Bíró: Én magát kérdeztem.

Brodszkij: Moszkvában két könyv is megjelent, amelyekben voltak fordításaim… (megnevezi őket).

Bíró: Munkahelyen töltött éveinek száma:

Brodszkij: Körülbelül…

Bíró: „Körülbelül” – minket nem érdekel. És mi a rendes foglalkozása?

Brodszkij: Költő vagyok, költő-műfordító.

Bíró: És ki az, aki elismerte, hogy maga költő? Ki sorolta magát a költők közé?

Brodszkij: Senki.

* A tárgyalásról Frida Vigdorova (1915–1965) leningrádi írónő, Brodszkij pártfogója készítette a jegyzeteket.

• Kultúra