Skip to main content

Kultúra

Szabó Júlia: Redukció és konstelláció

Kiállítás Bécsben


Bécsben már két modern művészeti múzeum is van a város két pontján. Barokk főúri palotában az egyik, a másik, a korábbi, a kisebb, a Déli pályaudvar közelében a Schweizergarten gondozott fái és virágágyai között. Ebben a funkcionális-konstruktivista épületben már az 1960-as évek közepén látható volt magyar festmény: Rippl-Rónai József szecessziós enteriőrje, 1977-ben pedig – amikor arra jártam – az európai konstruktivizmust bemutató paravánok egyikén Kassák Lajos 1922-es képarchitektúra-kollázsa.

Ezen a kora nyáron (1992. május 7. és június 21.


Hans Magnus Enzensberger: Régi forradalom


Hátán fekvő bogár.
A régi vérfoltok még itt vannak, a Múzeumban.
Magukat halottnak tettető évtizedek.
Savanyú szájszag szivárog harminc minisztériumból.
A Hotel Nacionalban négy elhunyt muzsikus játssza
estéről estére 1959-ből a tangót:
Quizás, quizás, quizás.

A májusi ájtatosság trópusi mormogásában
a történelem szeme leragad.
Csak a fogkrém, az izzólámpa és a spagetti
iránti vágy
hánykódik álmatlanul nyirkos lepedők közt.

Tíz mikrofon előtt egy alvajáró
vég nélkül inti fáradt szigetét:
Utánam semmi sem jön.
Célhoz ért

















Kompolthy Zsigmond, Máté Gábor, Schlanger András: Híd-újjáavatás

(Egy performance forgatókönyve)


1. A bevonulás

Három virágokkal, nemzetiszínű pántlikákkal gazdagon díszített autó közeledik a fellobogózott, nemzetiszínű szalaggal lezárt hídhoz. Vérpezsdítő induló cigánykerekezik elő a hangszórókból – pl. a Radetzky Marsch. Az autók elérik a híd lábát, a benn ülők kiszállnak, és későbbi szerepüknek megfelelően elhelyezkednek a tér különböző pontjain: feláll a KÓRUS és a KARMESTER, a SZÓNOK a mikrofon elé lép. (A híd alatt lakó hajléktalanok eközben teljes érdektelenséggel viseltetnek mindezek iránt. Hárman vannak: APA, ANYA és a GYEREK.


Eörsi István: Mi süllyedt el a Titanickal?

Hans Magnus Enzensberger és Eörsi István beszélget


Hans Magnus Enzensberger a háború befejeztekor tizenöt éves volt, s mint nagyon sok fiatal németben, benne is erős szégyenérzet élt a nácizmus miatt – valószínűleg ez magyarázza egyértelmű és sokáig megőrzött baloldaliságát, amellyel írói pályáján megindult. 1969-ben elment Kubába, hogy megismerjen egy kommunista forradalmat. Ez sikerült is neki. Nagy élmény volt Kuba, egész későbbi fejlődését meghatározó. Egy igen fontos kötetet is írt róla, A Titanic elsüllyedését. Még legújabb verseskönyvében, a Zukunftmusikban (A jövő zenéje) is visszatér Kubára, a Régi forradalom c.

Bikácsy Gergely: Káderlap a túlvilágról

Örkény István: Levelek egy percben (Szépirodalmi Kiadó, 1992)


Nemrég a téli nagy árleszállításnál két Örkény-könyv is a pultokra került. Elegyes írásokat tartalmaztak. Volt Tatárfutás, melyen öt évig dolgozott, remekművet sejtett benne, aztán kedvetlenül tette félre (joggal), s akadt benne regénytöredék, mely viszont rendkívül érdekes: nagy kár, hogy nem fejezte be (Önéletrajzom töredékekben – befejezetlen regények, 1983). Örkény persze nem a regény, hanem a rövid próza nagy megújítója és mestere volt. Meg más rövid műfajoknak is mestere.

Tóth Erzsébet: „Száműzetésben – szabadon”

Lámalátogatás


Így mutatja be magát a Vallásvédő Tenger, tibetiül Tendzin Gyaco őszentsége, a XIV. dalai láma a Száműzetésben – szabadon című önéletrajzában, amelyet alig másfél év alatt húsz nyelven adtak ki, huszadikként magyarul.

Hajdu István: Art for All


1992. június 11-én délelőtt 11 óra előtt néhány perccel benyitott az Ernst Múzeum ajtaján G. Proersch (1943 – Dolomitok/Dél-Tirol) és G. Passmore (1942 – Devonshire/Anglia). A két férfi fölment az emeleti kiállítótérbe, üdvözölt néhány ismerőst és ismeretlent, majd másokkal együtt és megint másokkal szemben helyet foglalt egy hosszú asztalnál. Abban a pillanatban, amelyben nadrágjuk ülepe megérintette a széket, Proersch és Passmore urak anyaga megváltozott: spiritualizálódtak, művészetté – egészen pontosan szobrokká – lettek.

Lackó Miklós: Kisebbségben?

A Németh László-minta


Az író invenciózus monográfusa és apologétája, a nemrég elhunyt Grezsa Ferenc (az apa; íme, van eset, amikor az apák a jobbak) találóan arról írt, hogy Németh László munkásságában két „alkotásmodellt” lehet megkülönböztetni: a tanú „nyitottabb, kereső alkotásmodelljét” s egy másikat, egy „jellegőrző, statikus” modellt. Ez utóbbi főleg az 1936 utáni időszak írásaira jellemző, különösképpen a Kisebbségben-korszakra (1939–1942). A két modell persze nem választható el élesen egymástól.

Fodor Gábor, Forgács Éva, Göncz Árpád, Peternák Miklós, Szilágyi Ákos, Tillmann J. A.: Az idegen – szép

Megnyitó beszédek

„Hogy önmagunkkal békességben éljünk”

„Legjobb tudomásom szerint az emberek csordába vagy hordába verődése után az első szavuk ez volt: ember. Mintegy saját magukra használták jelzőként.

Az idegen általában az ellenség szinonimája volt. Azt hisszük, régen túljutottunk már ezen, ám úgy látszik, újra és újra szembe kell néznünk ezzel a szemlélettel.



Bori Erzsébet: „Gesztus a történelemnek”


Könyvkiadásunk mint porábul éledő főnix röppent föl az idei ünnepen, versek, regények, közirodalom, igazi könyvek, lehet megint olvasni. Az elmúlt három év az újságok, mindenféle zsurnalizmusok ideje volt, kitört a sajtószabadság, ránk tört a szabad sajtó. Könyvek helyett (nagy tisztelet a kivételnek) cikkek válságba került kiadókról, privatizációs feneségekről, fejcserékről, íróink mintha felhagytak volna a szépírással, közszerepeltek, nyilatkoztak és kinyilatkoztattak, állásokat foglaltak. A kiéhezett olvasók pedig berendezkedtek kedvelt klasszikusaik újraolvasására.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon