Skip to main content

Régi forradalom

Hans Magnus Enzensberger

Vissza a főcikkhez →


Hátán fekvő bogár.
A régi vérfoltok még itt vannak, a Múzeumban.
Magukat halottnak tettető évtizedek.
Savanyú szájszag szivárog harminc minisztériumból.
A Hotel Nacionalban négy elhunyt muzsikus játssza
estéről estére 1959-ből a tangót:
Quizás, quizás, quizás.

A májusi ájtatosság trópusi mormogásában
a történelem szeme leragad.
Csak a fogkrém, az izzólámpa és a spagetti
iránti vágy
hánykódik álmatlanul nyirkos lepedők közt.

Tíz mikrofon előtt egy alvajáró
vég nélkül inti fáradt szigetét:
Utánam semmi sem jön.
Célhoz értünk.
A géppisztolyokon csillog az olaj.

Az ingeken cukor-ragacs.
A prosztata már nem a régi.

Az ősz harcos vágyódva keres
a láthatáron egy támadót.
Sehol senki. Az ellenség is
elfelejtette.

(Eörsi István fordítása)






























Megjelent: Beszélő hetilap, 25–26. szám, Évfolyam 4, Szám 25


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon