Lanczkor Gábor

Nyomtatóbarát változat

Tízsoros

Az egyikünk lenyomta és egészen addig tartotta lenyomva hunyt szemmel az
analóg gép
exponálógombját, míg a másikunk nem villantott neki háromszor, egyszer vagy négyszer.

Aztán cseréltünk.

Mindketten kiválasztottunk egy-egy csillagképet az éjjeli égboltról még a kráter
mélyében állva.

Annak a csillagait lépegettük ki az objektív előtt.

A kőosztályozóban.

Mikor csillagra léptem, villantottam a kezemben lévő vakuval, majd amikor újratöltött a
vaku és a következő csillagra léptem, újra, összesen háromszor vagy négyszer.

Ahogy a nyitott betonsiló-vázon keresztül magasra nőtt csenevész ecetfák lombjába
kapott a szél, hangosan dörzsölődött a levelek fonákja a magas betonperemen.

Száraz vakufény a száraz barna avaron.

El-elvétettem a lépést, villantottam.

És amint átlobbant, vagy harmadszor lobbant át vagy negyedszer is a vakufény a vakra
hunyt szemhéjamon, fölengedtem a gombot.

Tízsoros

Az első sorozatnál a betonsiló alatt a nagy betontömbre tettük le a fényképezőgépet
objektívjével a kőosztályozó bolthajtásos zárt tere felé.

A második sorozat nyakba akasztott fényképezőgéppel készült a szentélybelsőből a
betonsilón átszivárgó maradék világosság felé fordulva.

A harmadik sorozatnál állványon állt a gép.

A szentély bal oldalfalának nagy, durva test-formájú negatív domborművére irányzott
objektívvel.

Hiányzó nagy bazaltkövek sehol.

Tücskök harsogása odakinn a friss, buja, nyíratlan nyári fűben.

Tiportuk a finomra porladt kötőanyag féloldalas kupacát a teste hűlt helye alatt.

Hajnal és alkony verekedett egymással, míg végül visszaállt a vaksötét.

Miután megszökött.

Ez látható a képeken.

• Kultúra

• A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges