Skip to main content

Kultúra

Bikácsy Gergely: Verne Gyula saruja

Moziegér


Bizonyára véletlen egybeesés csupán, hogy a magyar tévé harmadszor ismétli néhány éven belül a Végső visszaszámlálást, épp a Kossuth moziban zajló fantasztikus filmfesztivál idejében (ahol persze szintén vetítik Don Taylor 1980-as darabját).

Ebben a filmben a szupermodern Nimitz repülőgép-anyahajó egy elektromos vihar folytán visszakerül az időben 1941 decemberébe, amikor a japánok épp Pearl Harbourt készülnek bombázni. Kirk Douglas, a hajó kapitánya merész döntésre kényszerül… Bevallom, szeretem ezt a derék és ízléses filmet.


Bori Erzsébet: „Az embernek van feje”

Könyvek négyszemközt


Az a két Bernhard-regény (a másik A menthetetlen), amely nemrégiben jelent meg magyarul, kivételes helyen áll ebben a kivételes életműben. Döbbenetes erejű szövegeiben Bernhard elment a legvégsőkig, ami azt jelenti, a lehető legmesszebb ment el, ami nem jelenti azt, hogy nem lehet még messzebbre is menni. Alakjai a lehetőnél is messzebb mennek, oda, ahol már nem jön létre vagy megsemmisül a mű, széthull a személyiség, kioltja magát az életet. Bernhard maga elment a határig, és nem lépte át.

Marno János: Barcarola

Tárca


Kertész Imrének

Lassan, gyötrelmesen lassan és nehezen hangolódó típus vagyok, ezért a kádfürdőzéssel már régen, még az úgynevezett serdülőévekben felhagytam, érthetően tehát bizarrul érintett, amikor nem oly régiben a márvány ivócsarnok udvari bejáratánál egy rossz ábrázatú idősebb férfi kádfürdő címén imádkozott ki egy százast a zsebemből.


Ambrus Judit: Olyan jó


Olyan igen jó, de főképp megható egy ilyen család, az ember csak benyomja, pereg belőle a báj, úgy estefelé, egy vasárnap, 18-án, Tv2, Família Kft., 19.05, a bolondos, a zaklatott, az igazi, a megértő, az ideális, a szerető család, és vonz, foglyául ejt, szemem, szellemem, irodalmilag is magába zár, az alkotás nehézségei, családfő írni kényszerül, néző nevet (alájátszva), küszködik, tét: vadkender, írni róla, nem megy, barkácsol helyette, néző kacag, szintén nem megy, megértik, vele vannak, jó, jó család, olyan bogaras, néző sivít, kislány, mintabakfis, telefonál, ikrek veszekednek, feles

Tandori Dezső: Személyláda

Tárca


Egyszer, úgy egy ilyen hétvégén, hogy mozdulhatós enyéim pihenni tértek – ó, nem haltak meg! csak elutaztak, s még messze sem; messzebb utazni magam szoktam –, mondom, egy ilyen alkalommal gyönyörűen kisikáltam a szemétládát a konyhában, s ezzel rögvest el is büszkélkedtem enyéimnek, ahogy ők hazatértek megint.

Szeretem, hogy ezt olyan kedélyességgel lehet elmondani, amilyenek 1945 után voltak a német nyelvű – osztrák – ábécéskönyveim. Kevésbé volt kedélyes, hogy 1949-ben e könyvsornak vége szakadt. Most akkor ennek azért, hallom, úgy semmiképp sem fog. S ez jó.


Bikácsy Gergely: A Semmi krampuszai

Moziegér


Új utakat keres a magyar film. A régi utak fordulatait s hangulatát jól ismerő néző kicsit tanácstalan. Ez már a februári filmszemle legérdekesebb elsőfilmjeinek fogadtatásakor is érződött, s most, két fiatal, nemrég indult rendező majdnem egyidejű premierjén is bizonytalanul szemléljük az új ösvények bosszantó vagy lelkesítő horizontját.

Sopsits Árpád már előző, a hagyományos, dokumentumihletésű, realista fogantatású filmjével, a Céllövöldével is nemzetközi sikert aratott.


Bán Zoltán András: Korszerűtlen tárca Márai ürügyén

Könyvek négyszemközt


Szívem szerint egy kávéházban olvastam volna végig ezt a könyvet, két vagy három ülésre, kora délutántól alkonyatig. Talán megbocsátható szentimentalizmussal utánozva a helyzetet, melyben e kötet írásainak java készült: pamutpuha cigarettafüstben, egy fekete (vagy egy kapuciner), lázasabb pillanatokban egy kiskonyak társaságában, néha felpillantva a papírról, ki-kinézve az értelmetlen utcai forgatagba (bár bealkonyult), aztán vissza a szöveghez, rábólintva egy találó jelzőre, elkomorodva egy sutább mondatfűzésen.

Tárcadíjpályázatunk eredményhirdetése

Tárca


A Beszélő tárca- és tárcanovella-pályázatára mintegy 200 írás érkezett. Legnagyobb örömünkre nemcsak jól ismert, sokat publikáló írók, hanem (számunkra, eddig) ismeretlen, hivatásszerűen feltehetőleg nem írással foglalkozó szerzők is jelentkeztek érdekes, kitűnő művekkel. Meglepően csekély számban pályáztak grafomániások, őrültek, szélhámosok, de olykor találkoztunk inkább az olvasói levél műfajába sorolható írásokkal is.

Ilyenkor tematikai változatosságról illik beszélni, s valóban: a fantasztikus novellától a szójátékos naplóbejegyzésig számtalan tárcaváltozattal találkoztunk.


Bikácsy Gergely: Proli-Amerika

Szilágyi Lenkével beszélget Bikácsy Gergely


Amerika nekem teljesen idegen. Nem voltam ott soha, ez csak előítélet. Te most jártál ott először, benned nem volt előtte ilyesféle érzés?

De igen, volt. És be is igazolódott. Hogy ellenszenves. A kultúra teljes hiánya. A határtalan hülyeség népünnepélye reggeltől estig. Először elrohantam múzeumokba New Yorkban azzal, hogy most itt minden lesz, amit nem láthatok otthon. És aztán undort kaptam az egésztől.

A múzeumoktól?

Igen. Mert az volt az érzésem, hogy nincs igazi értéke a dolgoknak. Csak az, ami pénzben kifejezhető.






Soros-napok a Merlinben


Nagy mulatságok és nagy ünneplések színhelye volt október 8-án és 11-én (is) este a Merlin Színház. A Soros-napok keretében csütörtökön a 2000 ”Sztóri-telling fesztiválja” zajlott, ahol is az önként vállalkozó, mesélő kedvű jeles értelmiségiek 10-10 perces időkeretben (amelyet azért nem vettek olyan szigorúan) mondhatták el kedvenc történeteiket. Előtte Vásárhelyi Miklóst köszöntötték barátai, tisztelői s minden jelenlevő – volt trakta, ingyen, le is legelte az éhenkórász pesti nép, „csontig” (mondaná Esterházy).

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon