Hajdanában, ha valamivel kitartóbb, ha szorgalmasabban fejleszti a lábmunkáját, talán egy egészen másfajta mezőny legjobbja is lehetett volna. Benne volt a Fradi kölyökben! Pedig akit akkortájt, a harmincas években betettek a Fradi kölyökbe, azt másutt szinte már a nagycsapathoz igazolták. És ezzel még nem volt vége a dicsőségnek!
Kitörött a szabadság, tehát, gondolná az ember, mindjárt kitör a tanszabadság is. Felfakadnak a lefojtott tanári és tudósi energiák, előkerülnek a fiókokból a félkész tankönyvek és segédletek, néhány nagyszerű pedagógus most közkinccsé teheti mindazt, amit eddig féllegálisan terjesztett. A tudós hölgyek és urak pedig előrukkolnak a nemzetközi tudományosság élvonalába illeszkedő elemzésekkel, megmutatják, „mi a pálya”.
Nem így történt, ezt ma már – nem kis rezignációval – megállapíthatjuk.
Kohn és Kazinczy megint találkoznak.
A Szerecsen patikában ismernek egymásra, s igen megörül mindkettő a másik látásának. Kohn mellport és valérián-cseppeket, Kazinczy valériáncseppeket és mellport vásárol. Mindketten megfáztak. Annak ellenére, hogy Kazinczy majd’ kétszer annyi idős, mint Kohn, a két férfi egyformán rosszul érzi magát, s valóban, egyképpen betegek.
…levél várt itthon, régi kiadóm neve a borítékon, nahát, még létezik, él, élni fog?, úgy tudtam, csődbe ment, felszámolás alatt áll, felszámolási biztost neveztek ki az élére, mesélte valaki, vagy az újságban olvastam, lehet, hogy megmenekült, újra munkához lát?
Már nem emlékszem, kinek a fejéből pattant elő a sírgyalázás őrült gondolata. Szeptember derekat éppen csak meghaladtuk, s mivel még langyosak voltak az esték, kint foglaltunk asztalt, az Aranyhordó teraszán. Göcse ajánlotta: jöjjünk ide, az utolsó megbeszélésre, mert itt nem kell avatatlan fülektől tartanunk. Bölcs gondolat volt. Vajon melyik ügynök figyel oda a kocsmázók félrészeg gügyögéseire? Mégsem szólalt meg egyikőnk sem. Később – ahogy múltak a percek, az órák – egyre sűrűbb hálót vont körénk a hallgatás.
Mármost szenteljünk néhány mondatot a művésznek is, annak ellenére, hogy az ő életmódja az Önök számára, következésképpen és természetesen nekünk sem lehet példaértékű. Hogy miért, arra most nem adhatunk választ, s nem azért, mintha nem tudnánk, mintha nem lenne éppen elég információnk az ügy apró részleteiről is, nem azért, mert prűd módon azt gondolnánk: ilyesfajta életekről egyszerűen nem illik beszélni, nem, inkább annak okán, hogy nem tartozik ide, nem tartozik ránk.
„Életem jó részét az irodalommal töltöttem, s azt hiszem, hogy a boldogság egyik formája az olvasás: a másik, gyengébb formája az írói alkotás, amely az olvasottak emlékének és felejtésének keveréke.” Aligha lehetne más mottót találni José Luis Borges kis könyvéhez. Borges A halhatatlanság címen most magyarul is megjelent kötete az író öt egyetemi előadását tartalmazza. Szerencsére, bár egy ideig angol irodalmat tanított, Borges egyáltalán nem volt „egyetemi tana?'.
Ez a rövid előadás nem arról a hatásról szól, mely egyirányúan mozogna a dán bölcselőtől a svéd rendezőn át a magyar költőig, hanem természetes párhuzamokról olyan alkatok, művészek között, akik a negatív teológia és az egzisztenciális dialógus jegyében találkoznak. Nem azonosságokról, hanem paralellizmusokról esik szó írók között – feltételezve, hogy ezúttal Kierkegaard éppúgy annak minősül, mint a film-, opera- és színházrendező Bergman és a költő Pilinszky.
„ELŐSZÖR IS EGY KIS TESZT:
1. Hol van Bulgária?
a) Valahol a Közel-Keleten.
b) Valahol Törökország környékén.
c) Nincs is ilyen ország.
2. Nevezz meg egy kortárs bolgár művészt, kivéve Christót (Javasevet), aki természetesen amerikai.
3.
EZER ÓH, JAJ, BAJ, EJNYE, NYŰG SIRÁNKOZIK PITYERGŐ SZÁNKON, dehogy, kedves, máris itt vagyok, ma sokat sütött a nap, majdnem tavasz volt, a hőmérséklet nem egy helyen az ország déli részén megközelítette a 20°C-ot, jó, tudom, RAGYOGHAT A NAP AZ ÉGEN, TE SÖTÉTEN, FEKETÉBEN LÁTSZ MINDENT, HA BÁNATOD VAN, MÍG HA KEDVES, LÁNGRA LOBBAN, persze, ÉK-en még volt felhő, az eső is esett, és ott kicsit hidegebb volt, NE FORDULJ VAK HEVEDBEN A VILÁG ÉS RENDJE ELLEN, látod, az itt Európa, itt állok én, mutatom, tetszik?, ÚGY TEKINTS AZ EMBEREKRE, HOGY A FÖLD SE JÓ, SE
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
8 év 14 hét
10 év 39 hét
10 év 43 hét
10 év 43 hét
10 év 44 hét
10 év 45 hét
10 év 45 hét
10 év 47 hét
10 év 47 hét
10 év 48 hét