Skip to main content

Esszé

Ronald Dworkin: A terror és a szabadságjogok elleni támadás


Két évvel a szeptember 11-ei katasztrófa után Amerika még mindig nagy veszélyben van. A veszély kettős, melyből az egyik nyilvánvaló: újabb terrortámadás éri az országot. Bőséges anyagi forrásokkal rendelkező, külhonban élő és külföldön kiképzett terroristák állnak készen akár a halálra is, hogy amerikaiakat gyilkoljanak. Ha atomfegyverekhez jutnak, az eddigieknél is borzalmasabb csapást mérhetnek ránk.

A másik, kevésbé nyilvánvaló veszélyt önmagunkra jelentjük.


Gábor György: Kereszt(?)utak Európában


Van egy kép a budapesti Szépművészeti Múzeumban, a XIX. század második felének német remekművei között látható: Franz von Lenbach: Titus diadalkapuja Rómában című nagyméretű olajfestménye (lásd a 77. oldalon), amelynek sajátos, nem éppen festői perspektívája már régóta fogva tart.

Fenyő D. György: Petri György napja

Korszerűtlen Petri-elemzések


A verscímek tűntek fel először. Reggel, Reggel szoktál jönni, Délelőtt, Éjszaka, A nap vége (Magyarázatok M. számára, 1971), Alkonyat (Körülírt zuhanás, 1974), Éjszaka, Félá- – - – - (Örökhétfő, 1981), Reggeli kávézás, Februári hajnal (Valahol megvan, 1986–1989), Már reggel van (Amíg lehet, 1999). Az első megjelent kötet első verse a Reggel, az utolsó megjelent kötet utolsó verse a Már reggel van. Van-e jelentésük, szimbolikus tartalmuk az egyes napszakoknak Petri költészetében?

Konrád György: A fájdalomról és a halálról


A fájdalom adomány, segít érzékelnünk a világot, figyelmeztet a testünkre, az elszakadás lehetőségére. Mert megmondatott, hogy kitépem a lelkedet a testedből, de te nem hitted. Miért sír a balga ember abban a dús ligetben, amelyet siralomvölgynek mondanak? A fájdalom ittmarasztal az evilágban, erősödik, csillapul, elszórakoztat. Nem bírok elvonatkoztatni ettől a hullámzástól, gyanítom, hogy jön, most jön az a komiszabbik fájás, aztán elálmosodik ő is, és helyet ad az enyhületnek. Menj bele, mondom, szedd össze magad, edződjél. Ennyi az egész, túlélted.

Tamás Gáspár Miklós: Közjó és államrezon


A Nikomakhoszi Éthikában írja Arisztotelész: „Mindenféle közösség a politikai közösség részének tekinthető. Az emberek ugyanis mindig valami hasznos dologért egyesülnek, s olyasmit akarnak megszerezni maguknak, amire az életben szükségük van; s nyilván a politikai közösség is már eleve a haszon céljából jön létre, s azért is marad fönn. Erre irányul a törvényhozók működése is, akik azt tartják, hogy csak az igazságos, ami mindenkinek egyaránt előnyös.” (VIII. 11, 1160a8–14).

Tamás Gáspár Miklós: Értelmiség és ha-ha-hatalom

Az álprobléma megoldása


Minden kelet-európai vita (kelet-kelet-európai, nyugat-kelet-európai és délkelet-európai), amelyben politikai morális kérdések kerülnek elő, mintegy varázsütésre az „értelmiségről” szóló vitává satnyul, mintha a politika racionális vitatása „értelmiségi szakkérdés” lenne, mintha az erkölcs az értelmiségi „herék” osztálykiváltsága volna, szemben a plebejus „dolgozók” józan pragmatizmusával.

Konrád György: Kőviskó és gólyafészek


Távol a háztól, kint telepszem meg a kőviskóban. A kőkerítés tövében egy sarokpad van, és egy diófa asztal cseréptetővel fedve. Én innen kilátok, engem azonban a kertbe belépő nem lát meg, talán a fények és árnyak furcsa játéka miatt. Rejtőzésre ez a kőviskó igen alkalmas, itt nincsen semmi más és senki más, messziről észreveszem, ha valaki közelít. Előttem nyitott tér, vékony fácskák, a ház messze van. Idelebben a szomszédasszony távoli hangja, az emberhangokat a falu csendje hamar elnyeli. Ebben a kőviskóban hol a hatvanas–hetvenes években járok, hol az elillanó mai napban.

Tamás Gáspár Miklós: A párt

Esszé


Borzasztó kimondani, de az SZDSZ nem akármilyen párt. A régi demokratikus ellenzékben gyökerező hagyománya, a rendszerváltás radikális irányítójaként eljátszott nagyszerű főszerepe olyan mozgalommá tette, amely összetartóbb, lelkesebb, karakterisztikusabb, mint bármelyik riválisa.

Samuel P. Huntington professzor,


a Harvard Egyetem keretében működő John M. Olin Institute for Strategic Studies igazgatója. The Third Wave. Democratization in the Late Twentieth Century (A harmadik hullám. Demokratizálódás a XX. század végén) című könyvében (1991) rögtön a kommunizmus összeomlása után összegezi a poszttotalitárius rendszerek közötti, az eltérő civilizációs és történelmi adottságokból fakadó lényegi különbségeket. A Foreign Affairs 1993. nyári számában megjelent The Clash of Civilisations?

Samuel P. Huntington: Kultúrák harca?


A hidegháború utáni világban a nemzetek közötti leglényegesebb különbségek nem ideológiai, politikai vagy gazdasági jellegűek, hanem kulturálisak. A világ jelenleg globális önazonossági válságot él, az ember végső kérdésekkel szembesül: kik is vagyunk voltaképp?

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon