Skip to main content

Esszé

Somos Péter: Szlovákia, Szlovákia…


Meciar puccskísérlete

A nemzeti-baloldali blokk néhány héttel ezelőtt váratlan segítőtársat kapott. A Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN) mozgalomból kivált a Meciar volt kormányfő által vezetett, a Demokratikus Szlovákiáért (HZDS) elnevezésű mozgalom, majd némi tétovázás után beült az ellenzék padjaiba. Valójában azonban jobboldali és baloldali VPN szakadárokból kovácsolódott egybe. A naivak hajlandók hinni annak a mesének, hogy az egész HZDS csak azért jött létre, hogy Vladimír Meciar vezéri ambíciói teljesülhessenek. Véleményünk szerint nem erről van szó.


Konrád György: Identitás és hisztéria

Lapszéli jegyzetek a jugoszláviai harcokról


A többség besorakozott a maga nemzeti, törzsi csapatába, és rajong érte. Ez a tudatállapot az egész személyt betölti. A nacionalisták tetőtől talpig nemzetből vannak. Egyszer csak nem bírják elviselni a társnemzeteket magukkal egy fedél alatt. Szenvedélyes válási jelenetekből sokat láttunk már. Nincs elvetemültebb annál, akivel eddig egy ágyban feküdtél. Nincs gonoszabb annál, akivel eddig egy államban éltél.

Rostoványi Zsolt: Vissza az alapokhoz

avagy: ismét erősödőben az iszlám fundamentalizmus?


Bár maga a fundamentalizmus kifejezés nem iszlám eredetű, s az arab nyelvben nincs is pontos megfelelője, használata ma már az iszlám világban is elfogadott. Az iszlámnak azt az irányzatát jelöli, amelyik a „tiszta”, az „igazi” iszlámhoz, az iszlám „eredeti” alapelveihez való visszatérést követeli. A fundamentalisták szerint az iszlám „aranykora” a Mohamed prófétát követő első négy ortodox, ún.

Meszerics Tamás: Eurovíziók


A politikai elemzők jelentős része szerint az elmúlt két évben úgy nekilódult a negyven évig hibernált európai történelem, hogy meddő minden olyan próbálkozás, amely túl kíván lépni a viharos események egyszerű regisztrálásán. Az ámokfutáshoz hasonlatos európai diplomácia sorra termeli az egymással látszólag kapcsolatban nem álló, vagy éppen egymásnak homlokegyenest ellentmondó nyilatkozatokat, konferenciákat és állásfoglalásokat – a hatalmi viszonyok képlékenyek, a „teremtő káosz” szakaszában vagyunk.

Somos Péter: Szlovákia, Szlovákia…


Miközben a közgazdászok azt számolgatják, hány szűk esztendő vár még az országra, a szlovák területeken nagy erővel megindult a bűnbakkeresés: kire lehet hárítani a felelősséget a felgyülemlett szociális feszültségek miatt. Kétségtelen, hogy ez az országrész nehezebb helyzetben van, mint Csehország: nehéziparra és fegyvergyártásra épülő iparát jóval nehezebb átalakítani, mint a modernebb szerkezetű cseh ipart. A reálbérek értéke is Szlovákiában csökken jobban. Az emberek egyre türelmetlenebbek lettek, egyre jobban terjedt a reformellenes hangulat.

Szabó Miklós: A két francia „kultúrharc”


A francia egyház helyzetét az állam és egyház 1905-ben bekövetkezett szétválasztásáig az 1801. július 15-i konkordátum határozta meg, amelyet Napóleon kötött VII. Pius pápával. Ez a megállapodás rögzítette mindazt a fölényt, amit a francia forradalom idején az állam megszerzett az egyház fölött. Mivel a forradalom az egyház földbirtokait kisajátította, a papság fizetését az állam vállalta magára. Az egyház épületei, beleértve a templomokat is – állami tulajdonban voltak, s az állam örökös és díjtalan használatra engedte át őket az egyháznak.

Könyves László [Kisbali László]: Parapolitika


Három héten keresztül ufók, gömbvillámok, csodadoktorok nélkül maradtunk. Hiába nyomogattam kedd esténként a távkapcsolót, nem jött létre a „nulladik típusú találkozás”.

Arra gyanakodtam, hogy a „parajelenségeket” bemutató műsort – a Tv2-höz hasonlóan – a továbbiakban titkos energiaátviteli rendszeren sugározzák, és csak különleges képességekkel rendelkező páciensek láthatják a snájdig marslakókat és a frissen gyógyult bőrbetegeket.


V. J. [Vajna János]: A nemzeti állam jövője


Egyben-másban túlhaladott a nemzeti állam, de van jövője – véli az alábbiakban ismertetett esszé. Az írást a Frankfurter Allgemeine Zeitung közölte, a legtekintélyesebb német újság, az egyike az úgynevezett világlapoknak, amikből meg lehet tudni – mindig és szinte mindig hitelesen –, hogy mi történik a Föld nevű planétán. A FAZ véleményére egyaránt adnak a diplomácia műhelyeiben és a „séfetázsokon”: a bankok, trösztök, nagyvállalatok piros szőnyeges főnöki folyosóin.

Szabó Miklós: A német „kultúrharc”


Az „eredeti” kultúrharcot a német–porosz állam 1870–1878 között vívta a katolikus egyházzal. A kifejezést, amelyet később a múlt század több más hasonló egyházpolitikai küzdelmére is alkalmaztak, Rudolf Virchow professzor, a modern orvostudomány úttörője, a sejtpatológia megalapozója, s egyidejűleg a német liberalizmus egyik legharcosabb képviselője használta először egy beszédében, 1873. január 17-én. A harc során a német liberális és a porosz–német nacionalista erők szövetséget kötve együtt léptek fel a katolikus egyház világnézeti befolyása és közéleti szerepe ellen.

Völgyes Iván: Kell félnünk a farkastól?


„A birodalom hihetetlen gyorsasággal omlott össze: két év leforgása alatt központi magvára zsugorodott. Elveszett Afganisztán és Kelet-Európa, elvesztek a „érdekszférák” Afrikában és a Távol-Keleten. A szovjet csapatok özönlenek vissza az anyaországba eladva vagy hátrahagyva elrozsdásodott fegyvereiket és vadonatúj Kalasnyikovjaikat.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon