Skip to main content

Belföld

Eörsi János: Nadrágszíjmeghúzás szolidaritásügyben


Részint bevételnövelő, részint kiadáscsökkentő célzattal módosították tehát a foglalkoztatási törvényt; vagyis a köz terhei is nőnek, a garantált munkanélküli-ellátások is csökkennek. Az intézkedések együttvéve 30 milliárd forintot préselnek ki a passzív foglalkoztatáspolitika rendszeréből. Az alapot a munkáltatók a bruttó keresetek eddigi 5 százaléka helyett 7 százalékkal, a munkaadók 1 helyett 2 százalékkal tartoznak gazdagítani, ez önmagában 20 milliárdos (költségvetési intézményekkel együtt 26 milliárdos) szolidaritási pluszt jelent.

Kőszeg Ferenc: A miniszter is állampolgár

Beszélgetés dr. Szabó Sándorral, a Fővárosi Bíróság elnökével


– Több helyen felvetődött, hogy valamilyen módon be kellene iktatni az új vezetőket. Az nyilván fizikai lehetetlenség, hogy a miniszter látogassa végig valamennyi bíróságot. Ezért választottuk azt a lehetőséget, hogy egy „kvázi összbírói értekezlet” keretében kerüljön sor az idén kinevezett vezetők ünnepélyes üdvözlésére. Arra kértem a minisztert, ha eljön, adjon egyúttal rövid tájékoztatást a bírókat érdeklő kérdésekről.

Radványi Ákos: Karácsonyi szellemidézés


Itt a karácsony, itt az újév. Mindenki ajándékot kap, szerettei körében lehet, és fogadalmakat tehet, hogy jövőre isten bizony új életet kezd.

Csak Iustitia ül egyedül és szomorúan a hideg előcsarnokban. Pedig sok ajándékot kapott. Ebben az évben megkapta a „Jog Második Tartományát”, valamint a TREND-et. Sőt. Kedvence (a Független Bírói Hatalom) mellé megkapta a Végrehajtó Hatalom Befolyásoló Erejét is.

Iustitia persze nemrégiben még azt hitte, hogy ezek nélkül az ajándékok nélkül is ellesz valahogy.




Angster László: Pofonmérés

Ítélet a skinheadperben


„Annyian vagyunk, mint egy Fradi-meccsen” – jegyezte meg valaki a hallgatóságból. S valóban, a Fővárosi Bíróság legnagyobb tárgyalóterméből is nagyon sok néző kiszorult azon a napon. Az ítélet kihirdetése előtt a bíró óvatosságból elültette a barátokat és ismerősöket a vádlottak törvényes képviselői (szülei) mellől, hogy adott esetben egyszerűbb legyen a „tárgyalás nyilvánosságát korlátozni”.

Révész Sándor: A Vödrös Brigád

a Pest Megyei Hírlap és az átnevelés


A Pest Megyei Hírlap valamikor nyolcvanezer és még 1987-ben is hatvanhatezer példányban jelent meg. 1990-ben a példányszám ötvenezer alá süllyedt, de a lap még ekkor is nyereséges volt. Ma a PMH negyvenezer példányban készül, mindössze huszonhatezer előfizetővel rendelkezik, és tetemes veszteséget termel.

A lapot még nyereséges korában majdnem megvette a Kronen Zeitung, de a Hírlapkiadó Vállalat az utolsó pillanatban visszalépett az üzlettől, és megtartotta a lap 100 százalékos tulajdonjogát.


Interjú Nagy Bálint építésszel


Beszélő: Hogyhogy újból politizálsz?

Nagy Bálint: A rendszerváltás után úgy éreztem, hogy itt a politika a helyére került, vagyis a parlamentben, a parlamenti demokrácia szabályai szerint zajlik. Kiderült, hogy ez illúzió volt. Az utóbbi hónapokban egyre inkább éreztem, hogy nem lehet a szakmai arisztokratizmus mögé bújva a politizálásból kimaradni. Meg aztán hiába csinálok akármilyen tervezőirodát, ha egy működésképtelen országban vagyok egy kis sziget.

Beszélő: Miért nem az SZDSZ-ben politizálsz?

N.






Eörsi, Neményi: Van új a nap alatt

Köztársaság Párt


A „törzsi szerveződések” és a történelmi pártok után tehát új szín jelent meg a magyar politikai palettán: a lombikpárt. Palotás János barátaival és üzletfeleivel arra a meggyőződésre jutott, hogy kereslet van a magyar politikai piacon egy olyan pártra, amely nem olyan, mint a többi. Palotásék kétségkívül létrehoztak valamit (szakértők bevonásával és az eredeti kör tágításával), a Köztársaság Párt megszületett.

nwa [Nagy W. András]: Házat a tető alá!

Kisgazda-összejövetelek


„Legfeljebb majd választási párt lesz belőle!” – ütötte meg a tudósító fülét egy hang szombat reggel, a Magyar Optikai Művek kultúrháza előtt. Mióta demokrácia van, az ember, különösen a politikai gyűlések környékén gyakran hallhat ilyeneket.

Itt azonban egy rendőr magyarázkodott, és hallgatói is rendőrök, a kisgazdagyűlés védelmére kirendelt közegek voltak. Ez is arra figyelmeztet, hogy minél előbb megszabadulunk előítéleteinktől, annál jobb.


Eörsi János: 5-ről 6-ra jutottak

Érdekegyeztető Tanács


Hétfőn mindenesetre megtette ezt a kormány, sőt – ami még nagyobb szó – az MSZOSZ szövetségi tanácsa is. Utóbbi azzal a feltétellel fogadja el a megállapodást, ha a parlament is jóváhagyja az abban szereplő, egymással összefüggő intézkedéseket.

–l [Kozák László]: Vonatozás a válsággal


„Politikáról nem vagyok hajlandó beszélni. A családban sem, mert összeveszünk. Itt csak egy ember van: Antall József! Ki az a Göncz Árpád? Írt egy-két színdarabot, amire a kutya se volt kíváncsi. Hankiss, az a senki! Egy pszichológus. Soha nem becsültem ezt a szakmát. Vagy az új kedvenc, a kis selyemfiú, Pető Iván. Ezek akarnak versenyezni Antall Józseffel?” – dörögte a monumentális hatvanas hölgy impozáns alt hangján a Budapest felé tartó gyorsvonaton, szintén hatvanas, de omlatagabb útitársnőjének. Meg persze nekem, mert a nagy formátumú hölgy azonnal megismert, mondja is.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon