Skip to main content

Belföld

R. S. [Révész Sándor]: Csendpróba


Csúcs László műsorstruktúra-tervezete szerint megszűnő műsorok: Ajánlott levél, Akit érdekel, Beszélgessünk, Égigérő fa, Fórum, Földkínálat, Gospel Magazin, Hangszemle, Holnap hétfő, (vasárnapi) Jegyzet, Kékharisnya, Kis éji zene, Kossuth Klub, Másvilág, Mellényzseb, Mindenes, Mínuszban, Mozimagazin, Muzsikáló nagyvilág, Napindító, Napóra, Népzenekutatók, Névjegy, Összeállította…, Pillantás európai diszkókba, Popregiszter, Repríz, Rockújdonságok, Slágermúzeum, Szalon, Színe-java, Szombat délelőtt (benne: Szaván fogjuk), Táskarádió, Tea hármasban, Történetesen, Valahol valakik, Vendég a há

–g [Kőszeg Ferenc]: Csak az igazat…


A kormány parlamenti titkársága kiad egy angol nyelvű heti tájékoztatót (Hungarian Review, Weekly Bulletin) mindenekelőtt a külföldi hírügynökségek, követségek informálására. A füzet, ahogy az efféle bulletinekhez illik, többnyire tárgyilagosan ismerteti a parlament elé kerülő törvényjavaslatokat, a kormányülések határozatait, a gazdasági élet, a privatizáció főbb híreit.

Révész Sándor: De! Vagy más efféle kifejezések

Az antigombárián-izmus dokumentumai


A Csúcs-műhely három dokumentumot bocsátott ki. Az egyik a műsorstruktúra változásáról szól (lásd keretes anyagunkat), a másik a Magyar Rádió Szervezeti és Működési Szabályzatáról, a harmadik pedig az etikai kódex. Az alelnök átadta a tervezeteket az érdekvédelmi szervezeteknek, majd gyorsan betiltotta azt a gyászünnepséget, amelyet e hét péntekére szerveztek a rádiósok Koncz Zsuzsa, Bródy János és sokan mások részvételével a rádió márványtermében Gombár Csaba és Hankiss Elemér tiszteletére.

[Révész Sándor]: A rádiótörő és a rádióbél

A Magyar Rádió műsorszerkezete


A Magyar Rádió műsorszerkezetére a ciklikusság jellemző. Mindhárom adó műsorrendje napi, heti, havi ciklusokban szabályozott. Az egyes ciklusokban közel azonos helyen, közel azonos időtartamban hasonló jellegű műsorok ismétlődnek.

t [Solt Ottilia]: Szép egyedül


Nem vagyunk már egészen ártatlanok. Vannak elképzeléseink arról, hogy hogyan ismerhették fel a politikai igazságot Csurka István leghűségesebb tanítványai a magyar fórumbeli Farkas Elemér-cikk megjelenését követően. Tény, hogy a buzgó Pesti Hírlap pénteki (január 22.) számában a népi-nemzeti körök emlékezetes hétvégi találkozója után öt nappal ezt olvastuk:

„Eleinte zavart okozott, de később megtanultuk, hogy a Demokrata Fórumon belüli népi-nemzeti és népnemzeti irányzatok között jelentős különbségek vannak.


Ludassy Mária: Lenin si, Weber no


Mivel éppen 25 éve végeztem az egyetemet, sajnos nem tartozom a pályázat potenciális résztvevői közé: nem is a holnap híreit hozom (legalábbis remélem), hanem „a velünk élő történelem” legrosszabb emlékeit kényszerülök felidézni – mondjuk az „Autonómia antinómiái” témakörében. Ezen antinómiák feloldását bízom a most huszonévesek, a holnap szerzői intellektuális és morális bátorságára, tőlem csupán a szomorú diagnózisra telik.

1989 eufóriájában, mint minden, a szakmai megtisztulás – nem tisztogatás, öntisztulás – is oly könnyűnek látszott.


Könczöl Csaba: Foglalkozása: klakőr


A „klakőr” francia eredetű idegen szavunk. Leginkább a régmúlt korok színházi világában volt honos. Azokat a fizetett színházi alkalmazottakat nevezték így, akik előadásról előadásra azért kaptak némi javadalmat, hogy amennyiben a „normál” fizető nézőtéri közönség egy-egy poénnak szánt színpadi eseménynél nem tört ki dörgő tapsviharban, tapssal és ujjongással riasszák föl őket lagymatag szundikálásukból.

Mink András: …amit megkövetelt a haza

Mink András
Az MDF országos gyűlése


A hatalom szorító cipője

Az előző országos gyűlés utáni sajtótájékoztatón Csurka István még magabiztosan zárta mondandóját: két év alatt kitapostuk a hatalom cipőjét, ezután járni fogunk benne. Azóta kiderült, hogy a magabiztosság korai volt. A hatalom cipője több helyen szorít. Mindenekelőtt megváltozott a belpolitikai környezet.


Bartus László: A szektaüldőző szekták


A mozgalom másik kiindulópontja az, hogy tagjai magukat normálisnak, a tőlük eltérőt – értelemszerűen – abnormálisnak tekintik. Ezért felelősséget éreznek azokért a „tévelygőkért”, akik másképpen akarnak gondolkodni, másban mernek hinni, mint amit jó előre kitaláltak számukra. A más vallást választókról eleve feltételezik, hogy azok csak pszichikai „átprogramozás” vagy „agykontroll” következtében térhettek el a többség és a szülők ízlésétől, vallásától vagy világnézetétől.

Gábor György: A próféta legeslegigazibb utódai

Andrásfalvy és a síiták


„Amikor összetalálkoztok a hitetlenekkel, akkor vágjátok el a nyakukat! Mikor azután nagy rontást tettetek bennük, akkor szorosan kötözzétek meg őket; és utána vagy (gyakoroljatok) nagylelkűséget, vagy (kérjetek) értük váltságdíjat – amíg a háborúság véget nem ér.  Így (van ez).”
(Kor. 47;4-ford Simon Róbert)

A hír önmagában nem jelentős.



Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon