Skip to main content

Belföld

Révész Sándor: Isten veled, undok valóság!

A Magyar Rádió búcsúja a magyar valóságtól


Szinte napról napra más hírek szivárognak ki a rádiós „Istenek Tanácsából”. Nemrég még úgy volt, hogy az 1992-es műsorrend kirobbanóan sikeres találmánya, a Vendég a háznál nem éli túl a visszarendeződést. Azután úgy volt, hogy beköltözik a Napközbenbe, most éppen úgy van, hogy csökkentett terjedelemben megmarad.

Úgy volt, hogy a Krónika rovatvezetője és rovatvezető-helyettese Pálfy István és Gyuricza Péter lesznek, hiszen úgy volt, hogy a (Krónikát is magában foglaló) Tájékoztatási Főszerkesztőség vezetőjének választását a felettese tiszteletben tartja.


Solt Ottilia: Utolérjük igényeinket!

Beszélő-beszélgetés Szabó Iván pénzügyminiszterrel


Beszélő: Ismert, hogy közvetlenül elődjének távozása előtt megszakadtak a tárgyalások a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) a további hitelek folyósításáról és a magyar államháztartás konszolidációjáról. Mikor folytatódnak a tárgyalások, és ezeknek során min kíván változtatni?

A tovább nem vihető nyomvonal

Szabó Iván: Április 22–27-e között Londonban leszek az EBRD (Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank) évi közgyűlésén és kerekasztal-konferenciáján, majd 28-án megyek át Washingtonba, itt 29-étől tartja közgyűlését a Világbank és az IMF.




Szentesi György: Egér született

A honvédelmi alapelvekről


Minden kompromisszumnak ára van. Az ellenzéki pártok képviselői és szakértői, úgy látszik, megelégedtek a honvédelmi alapelvek gyökeres átfogalmazása és drasztikus megrövidítése helyett azzal, hogy a vitatott részek közül a legfontosabbakat, amelyek a haderő létszámára és a határőrség hovatartozására vonatkoznak, egyetértés hiányában kihagyják az anyagból.

R. S. [Révész Sándor]: Disztingvált hírszabás


I.

Március 28-án este, hosszú idő után, ismét Pálfy G. István kívánt jó estét A HÉT nézőinek: „Jó estét kívánok! A térség folyamatos és megújuló válságai közepette viszonylag nyugodt hetet tudhat maga mögött Magyarország.


Szöveghű részletek Illés Gyula a közjegyzői okiratban foglalt nyilatkozatából


1. Én, Illés Gyula a közjegyző előtt az alábbiakat adom elő: 1991. augusztusában dr. Boros Péter belügyminiszter úr magához rendeli dr. Pintér Sándor akkori főkapitány urat és dr. Bodrácska János megbízott főkapitány helyettes urat, amit követően felkért engem Bodrácska János, hogy válasszak ki két főt operatív tevékenységben jártas nyomozót, akikre olyan speciális feladatot kíván bízni, amit a belügyminiszter úrtól kapott. Megemlítette, hogy a nemzet biztonsági hivatal tehetetlen volt és ezért a rendőrséget bízza meg azzal, hogy dr.

Zádori Zsolt: Iskolakarcsúsítás Szegeden

A Szilléri Iskola esete


Eredeti előterjesztés

Szegeden 1992. november 26-án született az a határozat, amelyben az önkormányzat közgyűlése megbízza az Oktatási és Ifjúsági Bizottságot egy tervezet elkészítésével, aminek tartalmaznia kell az új tanévben a városi önkormányzat összes iskolájában indítandó elsős osztályokat szám szerint, valamint az esetleges összevonások során a 2–8.


Solt Ottilia: Ez nem bolsevista trükk!


32 szavazat hiányzott ahhoz, hogy a parlament vizsgálatot indítson Boross Péter belügyminiszter, Pintér Sándor országos rendőrfőkapitány és Bodrácska János budapesti rendőrfőkapitány tevékenységének tisztázására.

Szabó Béla István: Tavasz Magyarországon


Nekem legjobban a magnó tetszett. Világos, valódi disznóbőr táskájában, elefántcsontszínú műanyag fedlapjával, az egyes elemeket behatároló aranyszín lécek csillogásával maga a technikai elegancia. Jó nehéz lehet (noha korához képest – a hatvanas évek elején készülhetett – kicsiny méretű), bizonyost fadobozba épített elektroncsövekből áll. Orsós természetesen. Mellékletül: három szalagot, kis szürke kartonpapír dobozban mikrofont, zsinórokat, tartalék biztosítékokat adnak vele. Minden megvan: a gép látnivalóan használatlan. A magnetofon Kádár Jánosné hagyatékának 388.

Kőszeg Ferenc: A harmincmillió magyar felé

Állampolgársági törvény


Szuverén állam – szuverén döntés


Fűrész Klára: Az állampolgársághoz való jogot nemzetközi jogi egyezmények szabályozzák, amelyeknek Magyarország is részese. Az állampolgársághoz való jog nem alanyi jog: egy embernek nincs joga bármely állam állampolgárságára. Ugyanakkor a meglévő állampolgárság, az már alanyi jog, védett helyzet, megszűnését tehát az állam csak ezt tekintetbe véve szabályozhatja. Az 1957. évi V. törvény ezt az elvet sértette, nem ismerte el a létező állampolgársághoz való jogot.

Szentesi György: Egy tárca elégtelent kapott

Történelmi visszapillantás a Honvédelmi Minisztérium államtitkárainak távozása alkalmából


Az elmúlt három évben a Honvédelmi Minisztérium főként önmaga átszervezésével foglalkozott. Így 1990 májusa óta a Magyar Honvédség – a jelentős létszámcsökkentéstől eltekintve – sokkal kisebb mértékben változott meg, alakult át, mint az indokolt lett volna.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon