Skip to main content

Belföld

Révész Sándor: Pusztítani muszáj


„Tarkón lövést is tetszenek vállalni?” – kérdezte a rádió egyik frissen nyugdíjazott, kitűnő szerkesztője Csúcs László kivégzőosztagának egyik marconájától. Kétségtelen, hogy amennyire illik ez a kérdés a rádióban kialakult helyzethez, annyira nem illik ahhoz a taktikai kanyarvételhez, amellyel a kormány bevágott a választásokhoz vezető célegyenesbe.

A kormány tudomása

A kormány decemberben, amikor elhatározta, hogy biztosítani fogja a tömeges elbocsátások anyagi fedezetét, a következő dolgokat tudta biztosan.




Mink András: „Az alapszerződés ma inkább bunkósbot, nem a történelmi megbékélés eszköze”

Mink András
Interjú Németh Zsolttal, a Fidesz alelnökével, a parlament emberjogi és kisebbségi bizottságának elnökével a kisebbségi politikáról


A kisebbségpolitika része a külpolitikának. A sokat emlegetett hatpárti konszenzus erre a területre is érvényes?

Egyes konkrét kérdésekben voltak nézetkülönbségek, de a stratégia fő irányait tekintve nem merült fel értelmes alternatíva. Az más kérdés, hogy nem volt működő egyeztetési mechanizmus. Ezért ezt a közös stratégiát nem sikerült igazán hatékonyan érvényesíteni.

Nem volt megfelelő a kormányzaton belüli koordináció sem.




Zsebők Lajos (MDF): Érdemben üzembe helyezzük az erőművet


Ezzel a fenékküszöbbel igazat adnánk Szlovákiának, hogy megfelelő műszaki megoldással ki lehet küszöbölni az erőmű által okozott károkat. (…) Attól a pillanattól kezdve, amikor mi megépítjük a fenékgátat, a szlovákok nem adnak át 170 köbméter/secundumot; miért tennék, amikor mi azt mondtuk, hogy 40-70 köbméter/secundummal meg lehet oldani a Szigetköz vízpótlását. Semmivel sem fognak többet adni, mert lemondtunk róla. És akkor, amikor kiderül, hogy ez a vízpótlás nem megoldás, akkor sem fognak többet adni.

Zétényi Zsolt (MDF): Legalább ne ártsunk


A probléma kezelésének egyetlen békés eszköze a Hágai Nemzetközi Bíróság előtti eljárás fenntartása és folytatása. Ez nemcsak a méltányos ítélet reményét, hanem azt is jelenti, hogy az országok közötti konfliktus nem éleződik a per tartama alatt. Ezért minden lépés, ami ezt az eljárást veszélyezteti, vagy a perbeli magyar pozíciót gyengíti, súlyos politikai következményekkel járhat. (…)

A kormány nemzetközi jogi szakértőjét idézem: (…) A fő probléma az, hogy a hágai bíróság bírái is – jogászok lévén – percepciók alapján ítélnek.


Kiss Róbert (SZDSZ): A különböző megoldások költségei


Elhangzott, hogy a költségek tekintetében például nem volt kidolgozott elképzelése azoknak, akik nem a fenékküszöbös megoldást kívánják. Hát azt gondolom, ha a képviselőtársaim, akik ezt állítják, elolvasták volna azokat az anyagokat, amelyeket beterjesztettek a kormány részéről, illetve más szakértők részéről is a bizottság elé, akkor nem mondták volna ezt. Hiszen egészen pontosan kidolgozásra kerültek különböző megoldások költségei, a szivattyús megoldástól egészen a zsilip felnyitásáig.

Somlói István: Dodonai jóslat

Vízlépcső


„…megjelent Püthia dodonai jóslata… feltört a demagógia” – minősítette Rajkai Zsolt államtitkár a március 9-én folytatott parlamenti vitát. Ebben teljesen igaza van.

Kisbali László: Van képük hozzá


Feledjük el egy kicsit a milliókat, s nézzük meg inkább, mit kaptunk a pénzünkért. A kormány által kiadott brosúrában („Magyarok: 4 év erőfeszítés. Magyarország: 4 év haladás”) van 4 Antall, 3 Boross (az egyik Boross mögött az MDF kacagókórusa), 1 db kicsi Göncz Árpád (Csoóri és Tőkés függelékeként), 1 db pápa (integet). Vannak benne nyugdíjasok: hatan boldogan kötnek, hatan jóízűen esznek (egy háttal áll, ő bizonyosan finnyás), egyet orvos látogat, egy sétál, kettő a búbos kemence előtt (feltehetőleg) kárpótlási jegyeket vizsgál.

(solt): Redukció

A kétegyháziak büntetőpere


Köszönet Pálfy G.-nek

Ha A Hét című tévéműsor nem rángatja elő hajánál fogva 1994. február 20-án a kétegyházi történetet, hogy uszítson egy kicsit szokásos célszemélyei ellen, tán meg sem tudtuk volna, hogy kitűzték a pont egy éve alvó ügy tárgyalását. Tavaly március 4-én Mezőlaki bíró összehívott egy ún. előkészítő ülést, s tudatta az érdekeltekkel, hogy az egész históriát visszautalja a nyomozóhatósághoz – vagyis a megyei rendőrséghez –, mivel a nyomozati jegyzőkönyvekből hiányoznak a kellő jogi felvilágosítást igazoló gyanúsítotti nyilatkozatok.


Gyanúsítottak Magyarországon és Szerbiában




Mink András: „Mi legalább értünk valamihez!”

Mink András
Beszélő-beszélgetés Nagy Tamással


A négypárti szövetség megkötése kézenfekvőnek látszott. Mi tartott mégis ilyen sokáig?

Nem voltak komoly problémák. Az elfogadott szöveg csak abban tér el az eredeti SZDSZ–Fidesz-szerződéstől, hogy a választás második fordulójában visszaléphetnek a jelöltek a kisebb párt javára is. Ez megkönnyítette a megállapodás kiterjesztését. Az igazi konfliktust inkább az okozta, hogy az SZDSZ és a Fidesz nem tudott megállapodni a pártelnökök támogatásában.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon