Skip to main content

Belföld

Neményi László: EBEÉ nem kell belehalni

Neményi László
Interjú Szent-Iványi István külügyi államtitkárral


A konferencián idáig a leginkább hírértékű Jelcin és Clinton ütésváltása volt. A diplomaták szerint ez nem is volt olyan rettenetesen nagy meglepetés, hiszen mind a két fél hetek óta ezt mondja. Bár Jelcin könyörtelen és kérlelhetetlen stílusa mégiscsak újdonság. Rohan vissza a világ a hidegháborúba?

Én nagyon remélem, hogy nem erről van szó. Jelcin beszédét belpolitikai okok motiválták, utalt is rá, hogy ezt nagyon nehezen fogadná el az orosz közvélemény, és rossz irányba terelné a folyamatokat.


Zolnay János: Egyesek adnák, mások vennék

Belkerületi politikusok


Tegyük fel, hogy ismét Demszky Gábor lesz a főpolgármester. A közvélemény-kutatások szerint erre jók az esélyei. Fellapozva tehát a főváros közeljövőjét vázoló SZDSZ-es programot, azt olvashatjuk, hogy a lakásprivatizáció ellenére is tartósan önkormányzati tulajdonban marad a lakásállomány 15-25 százaléka, mintegy 120-200 ezer lakás. A bérlők fizetőképessége „legfeljebb” kétszeres lakbéremelést enged meg, bár ötszörös emelés tüntetné el a lakásgazdálkodás deficitjét. Az önkormányzatok a jövőben stabilan számíthatnak a helyiségbérletekből befolyó mintegy 3,7 milliárd forintra.

A kormány 2117/1994. (XI. 8.) Korm. határozata


1. felhívja a közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztert, hogy – az érintett miniszterekkel együttműködve – a MÁV Rt. tevékenységének racionalizálása, a veszteség csökkentése céljából

a) első lépésben mintegy 900 mellékvonalon a vasúti személyszállítás autóbuszra terelése feltételeinek megteremtésével, a vasúti forgalom szüneteltetését – az érintett helyi önkormányzatokkal, az egyeztetés lebonyolításától függően –, az 1995. évi menetrendváltozással egyidejűleg, illetve legkésőbb 1995. december 31-ig meg kell valósítani.




(T. P.) [Tálas Péter]: Lengyelország: PPPrivatizáció

A privatizációról


– Ez a funkció túlnőtt Önön – fordult a szociáldemokrata Ryszard Zajac a parasztpárti Bogdan Pekhez a szejm privatizációs bizottságának november 8-i ülésén. Azon, amelyen Peket a Demokratikus Baloldali Szövetség képviselői, a Szabadság Unióval és a Munka Unióval összefogva – 17 igen, 5 nem és 2 tartózkodás mellett – leváltották a bizottság elnöki posztjáról.

Csutoros Gergely: Csipkerózsika-álmából ébredező cég

Interjú Kovács Kálmánnal, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium államtitkárával


Nagy vihart kavart a kormány november 8-i határozata a vasút racionalizálásáról. Erősnek néz ki a társadalmi ellenállás is. Erre utalnak a minisztériumba küldött levelek, melyek az érintett önkormányzatoktól, civil szervezetektől érkeztek. Minden lap, akár kormánypárti, akár ellenzéki, hevesen bírálja a kormány döntését.

Az ötoldalas kormányhatározatot a végrehajtási tervezettel talán nem is dolgozták fel az újságírók. Megmaradtak az 1/a pontnál, és ezzel gyakorlatilag be is fejezték az ügy feltérképezését. Én nem itt akarom kezdeni.


(T. P.) [Tálas Péter]: Csehország: Hullámok hátán

A privatizációról


A világsajtó véleménye megoszlik arról, hogy Jaroslav Lizner cseh főprivatizátor „huncutsága” – nevezetesen, hogy november elején több mint 8 millió korona csúszópénz elfogadásán kapták rajta – mennyire árnyékolja majd be az „évszázad államtalanítását”, az éppen befejeződő cseh kuponos privatizációt.

Blaha Márta: A nagy gyöngyösi cigányverés és a többi


„A bőrfejűek úgy mentek be a rendőrségre, mintha hazamennének”

Kezdjük a végén, ez utóbbi állításnál. Az a két fiú is a csoporthoz tartozott – mondja ifjabb Farkas György. A bántalmazás tényén ez mit sem változtat. Mégis figyelmet érdemel, hogy a két fiatal a gyújtogatókéhoz hasonló, jellegzetes szkinhedöltözéket viselt, hogy csuklyává alakítható sapkát hordtak. Egyikőjük menekülés közben Farkasék házánál el is hagyta a magáét, s az azonosítás során ezt bizonyítani lehetett.


Alkonyi László: Jegyárpótlás

A privatizációról


Kevés olyan célpont volt az előző kormány produktumai között, amit oly pontosan és oly sokszor telibe lehetett találni a kritikával, mint a kárpótlási jegyet. És kevés olyan kritikusa volt az előző politikai vezetésnek, aki nem élt ezzel a lehetőséggel.

solt: „Tulajdonképpen miért ne?”

Interjú Fodor Istvánnal, a HM államtitkárával


Beszélő: Kedves Fodor úr, hogy a csudába került maga ebbe?

Fodor István: Azt én is szeretném tudni. Csiripelték a verebek néhány hete, hogy a miniszterelnöki hivatalhoz távozó Tóth András helyére én lehetnék az egyik jelölt, de igazából nem gondoltam, hogy ez az ötlet olyan stádiumba jut, hogy meg is kérdezik: vállalom-e. Váratlan volt a számomra. Jó, végre kapok valami testhez álló, politikával összefüggő feladatot, de miért pont a honvédelem?

Hosszú parlamenti pályafutása során a Honvédelmi Bizottságban soha sem volt. Katona volt?

Bevonultam.






Zádori Zsolt: Vass, alkoss, gyarapíts…

A privatizációról


Elhúzódó puccs

Az ÁVÜ azonnali hatállyal, puccsszerűen szerette volna leváltani, de az 1992. október 6-án elindított és nagy felháborodással kísért akció végére csak 1993. április 6-án sikerült kínkeservesen pontot tenni. Vass ekkor kényszerült távozni a 15 éve vezetett cég éléről. Helyére a nyomdai gyakorlattal nem rendelkező, de – a tulajdonos megítélése szerint – kiváló menedzseri adottságokkal rendelkező Bokor Gábort nevezték ki.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon