Skip to main content

Belföld

Baranyi Pál: A Fejér Megyei Hírlap főszerkesztőjének telexe főszerkesztő kollégáihoz


A Springer ajánlatát előnytelennek tartjuk, ezért mi továbbra is az önállóságot választjuk. Nem elvben zárkózunk el az előnyös nyugati együttműködéstől (itt csak a technikai fejlesztésekről lehet szó), de ez nem nevezhető annak. Ez is egy tájékozódás volt a többi között. Egyébként is az Országgyűlés jogosult dönteni. Úgy vélem, hogy inkább nekünk, megyei lapoknak kellene keresnünk valamiféle együttműködést az országos hirdetési piac megteremtésével, egymás segítésével.

Eörsi János: „A hideg, tetves ketrecben”

Kavicsbánya Gyékényesen


Levelezőnk, Tavaszi Béla kotrókenő arról tudósít, hogy bár az üzem 1 millió köbmétert termel évente, és a három nyereséges bánya közé tartozik a tizenkettő közül, ami fejenként évi 1-1,2 millió forintot jelent, a bruttó keresetek havi 10 000 (azaz évi 120 000) forint körül mozognak a bányában.

Kőszeg Ferenc: A kis Hírlap esete a nagy Springerrel


Gazdálkodás és gondolatszabadság

A Fejér Megyei Hírlapot meg a Fehérvári Hét című városi lapot az Út Lap- és Könyvkiadó Kft. adja ki. Az utóbbit 1989. március 15-én indították el a Hírlap újságírói. Akkoriban már mindenütt új lapok indultak, a korábban ismeretlen konkurenciával szemben esélye csak független és szókimondó lapnak lehetett. A gazdálkodói szemlélet és a gondolatszabadság eszméje – akár a XVIII.


– eö – [Eörsi János]: Párhuzamos konferenciák

Liga és Szolidaritás


A hét végén egyidejűleg tartotta konferenciáját (illetve kongresszusát) a hazánkban ma létező két független szakszervezeti szövetség: a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája (Budapesten), valamint a Munkás-szolidaritás Szakszervezeti Szövetség.

A két szövetség célkitűzése hasonló: mindkettő a munkahelyi szinteken, alulról újjászerveződő szakszervezeti rendszer híve; mindketten igyekeznek pártsemlegesek maradni (bár ennek sikere a pártok hozzáállásától is nagyon függ); mindketten hangsúlyt helyeznek a munkahelyek védelmére, arra, hogy ne a látszólag ké


Tamás Gáspár Miklós: Privatizálunk? – Nem, államosítunk!


Ha az ember körülnéz kis hazánkban, olvassa a lapokat, s egy pillanatra eltekint az előzményektől, azt gondolhatná, hogy Magyarországon győzött a szocialista forradalom.

Mi történt?

Végbement a kommunistaellenes fordulat, de nem történt meg a liberális fordulat. Mivel az állami vagyon magánkézbe adását – amely a legjelentősebb lépés volna a szabadság felé! – még az utókommunista Nyers–Németh-kormányzat kezdte meg, éppen a legfontosabb liberális lépésnek „bolsevik” íze és hangulata van.




Nyílt levél


az új kormányhoz és a szakszervezeti tagsághoz


A kedvezményes üdültetés válságban van! Az állami költség-hozzájárulás befagyasztása azt eredményezte, hogy 1986-tól a beutaltak száma radikálisan csökken, miközben a tagdíjakból az üdülés működési költségeihez – két alkalom kivételével – a szakszervezetek soha nem járultak hozzá. 400 ezer helyett idén már csak 280 ezren pihenhetnek kedvezményesen.

E. J. [Eörsi János]: Fellázadtak az üdültetők

Mi lesz veled, MSZOSZ?


Illetve még valamire hivatkoznak: az Üdülési Főigazgatóság mostanáig fennálló függőségére. Bálint Attila, az MSZOSZ szóvivője az üdültetők május 21-i sajtótájékoztatóján váratlanul bejelentette: a MSZOSZ „vizsgálatot indít” az üdültetők Nyílt levele „létrejöttének körülményeire és hátterére” vonatkozólag (hű, de jól ismert szavak ezek!), és felfüggeszti állásából Penz Ferenc üdülési főigazgatót.

F. Havas Gábor: Bemutatjuk Wekler Ferencet


– A családodat érintette a kitelepítés?

– Édesapám szüleitől elvették a házukat, földjüket, mindenüket, majd marhavagonokban elindították őket Németország felé, de ez már abban az időben történt, amikor a szövetségesek nem vettek át több kitelepítettet, és így az apám és a szülei visszajöttek Ausztriából. Itt egy táborban helyezték el őket, valahol az Alföldön.


Orbán Viktor: Orbán Viktor Fidesz-frakcióvezető hozzászólása a kormányprogram vitájához

1990. május 22.


Elnök Úr!
Tisztelt Ház!
Hölgyeim és Uraim!

„Ünnepi pillanatban állok a magyar Országgyűlés és az egész nemzet nyilvánossága előtt” – kezdte beszédét Antall József. Mi, fiatal demokraták is úgy véljük, hogy ünnepi az a pillanat, amikor a kommunista rendszer bukása után, az első szabadon megválasztott parlament elé terjeszti kormányprogramját a kijelölt miniszterelnök. Örömmel üdvözöljük, hogy ez a kormány a szabadság kormánya kíván lenni.




(Idősb Solt Ofélia):


Köszönöm kedves Kövér László, hogy a 88 éves Varga Béla, a jócskán 70 év fölötti Vörös Vince és a 89 éves Kéri Kálmán után Te is leuraimozod képviselőtársaidat. Különben helyesen: mióta bimbózik a magyar demokrácia, az a benyomásom, hogy a politika nálunk sajátos férfivetélkedésként működik. (Olyan is.)


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon