t. a.

Vissza a főcikkhez →

Egyes pénzügyi tekintélyek azt állítják, hogy a kormány hitelkonszolidációs konstrukciója a totális felelőtlenség rendszerébe taszítja a monetáris szférát. A szocialista tervgazdaság évtizedei alatt soha ilyen volumenben nem avatkozott be a politikai hatalom a gazdaságba. Senkinek nem érdeke, hogy az állami vagyon részét képező nagybankok – s mellesleg érintett közép- és kisbankok – csődbe menjenek, de azért a felelősség kérdését fel kellett volna vetni a kétes követelések felhalmozódásával kapcsolatban. Az alapításkor, 1987-ben „kiosztott” behajthatatlan hitelállományt a nagybankoknak már módjukban állt felszámolni. 1990-ben erre 10 md-os alapot osztott szét a pénzügyi kormányzat. A gazdaságilag is kedvezőbb időkben, mikor a bankok valóban nagy nyereségeket vághattak zsebre, egyedül a Budapest Bank fordította nyereségét helyzetének konszolidálására, s alig fizetett osztalékot. A többiek, mialatt mérlegfőössszegüket veszélyesen felduzzasztották kockázatos pénzkihelyezésekkel, az alkalmazottaik jövedelmét szépen feltornázták, és magas osztalékot is fizettek. Mellesleg a banki mérlegek tényleges állapota rossz fényt vet azokra a tekintélyes auditáló cégekre is, amelyek ezeket vizsgálták.

Az sem világos teljesen, hogy miért kell a hatalmas veszteséget a magyar államnak – végső soron az adófizetőnek – lenyelnie, mikor a hitelkonszolidációért pályázó pénzintézeteknek vannak más tulajdonosai is.

De lesújtó véleményeket hallottunk a hitelkonszolidáció technikájáról is. Bár a feltételek még nem világosak, megalapozott feltételezések szerint a hitelek ellenében adott állami papirosok fedezetét majd maguk a bankok fogják letenni valamilyen pótadó formájában, követeléseikből tehát tartozás lesz, ami elkönyvelhetetlen. Továbbá, ha a kiszivárgó híreknek megfelelően a kétes hitelek ellenében kapott értékpapír a diszkont kincstárjeggyel azonos, 15%-os kamatozású lesz, akkor egy szigorú auditor ez után is céltartalékképzést ír elő, hiszen mélyen alatta marad a piaci kihelyezések kamatának. Ilyen feltételek mellett nem lesznek kapósabbak a bankok, ha végre felkínálja őket az állam privatizálásra, mint jelen konszolidálatlan állapotukban.

• gazdaság