Vissza a főcikkhez →

Hitelminősítés

A pénzintézeteknek kintlevőségeiket, vagyis adósaikat és követeléseiket minősíteniük kell abból a szempontból, hogy milyen valószínűséggel látják viszont a pénzüket, mekkora a pénzkihelyezés kockázata. A követelés lehet:

1. „átlag alatti minősítésű” – válságos ágazatban működő, de teljesítőképes adóssal szemben fennálló követelés;

– egyéb, a pénzintézetek által átlag alattinak minősített követelés;

2. „kétes” minősítésű – ilyen a 60 napon túli kamat, illetve egyéb törlesztési késedelemben lévő adós tartozása;

– a mérlegkészítési időszakot megelőző két év mindegyikében veszteséges adóssal szembeni követelés;

– egyéb, a pénzintézetek által kétesnek minősített követelés.

3. „rossz” minősítés – a 360 napon túli kamat, illetve törlesztési késedelemben lévő adós tartozása;

– ha az adóssal szemben szanálási vagy felszámolási eljárás indult;

– egyéb, a pénzintézet által rossznak minősített követelés.

Minősített kintlevőségek után képzett céltartalék

A kockázati szempontból minősített követelések után a pénzintézeteknek az adózás előtti eredményükből kockázati céltartalékot kell képezniük, és a behajthatatlan, leírandó követelésekből származó veszteség fedezésére először ezt a tartalékot kell felhasználniuk. A pénzintézetek ezzel a várható kockázatra készülnek fel. Így jó esetben megakadályozhatják azt, hogy egy vagy több adós fizetésképtelensége a pénzintézetet is fizetésképtelenségbe sodorja, illetve, hogy kötelezettségeiket tőkéjükből teljesítsék.

A pénzintézetnek az átlag alatti követelések 20%-ának, a kétes minősítésű követelések 50%-ának, a rossznak minősített követelések 100%-ának megfelelő összeget kell céltartalékba helyezni.

A céltartalékot bármikor készpénzzé tehető eszközökben, illetve készpénzben kell tartaniuk.

Tőkemegfelelés

A nemzetközi gyakorlatban a pénzintézetek biztonságos működésének egyik legáltalánosabban használt mutatószáma, amelyet a pénzintézet szavatoló tőkéjének és korrigált mérlegfőösszegének egymáshoz viszonyított értékével, a súlyozott eszközkockázati aránnyal fejeznek ki.

Szavatoló tőke

A szavatoló tőke a jegyzett tőke befizetett részéből, a tőketartalékból, az eredménytartalékból, a mérleg szerinti eredményből, az általános tartalékból és az alárendelt kölcsöntőkéből áll. Végső soron ezzel képes hozzájárulni a pénzintézet fizetőképességének fenntartáshoz, felszámolás esetén ahhoz, hogy kötelezettségeinek minél nagyobb részét teljesíteni tudják.

A pénzintézetnek az általa végzett tevékenység kockázatához képest megfelelő nagyságú szavatoló tőkével kell rendelkeznie.

Korrigált mérlegfőösszeg

A pénzintézet számviteli nyilvántartása és a bankfelügyeleti rendelkezés alapján meghatározott szorzószámok segítségével kiszámított – a kockázati tényezőkkel súlyozott – eszközök összege.

Az Európai Közösség bankbizottsági szabályozása a szavatoló tőke és a korrigált mérlegfőösszeg arányát a súlyozott eszközkockázati arányt 8%-ban határozta meg, és általában e 8 százalékos arány elérését tartják a biztonságos pénzintézeti működés egyik alapvető követelményének.

1993. január 1-je után a pénzintézeti törvény a magyar pénzintézetek számára is a 8%-os súlyozott eszközkockázati arány elérését és folyamatos fenntartását írja elő, 1992-re átmeneti szabályként 7,25%-ot határoztak meg.

A hitelkonszolidációs programba a 7,25 alatti tőkemegfelelési mutatójú bankok automatikusan bekerülhetnek.

• gazdaság