Vissza a főcikkhez →

PETŐFI SÁNDOR:

„Szécsenyi olyan ember, aki a fogpiszkálókat is Angliából hozatja magának, élvén azon szent meggyőződésben, hogy a magyar ember hatökör az effélékhez.”

Lapok Petőfi Sándor naplójából (Megjelent 1948 májusában.) (P. S. Összes művei, Bp., 1956, 89. oldal.)

„Felszabadultunk a Metternich-kompánia alól, s kaptuk a Battyáni-minisztériumot (!). Erre ugyan elmondhatjuk, hogy »eben gubát«. Amaz tetteivel törekedett vesztünkre, emez tétlenségével fogja vesztünket okozni. Mi haszna, hogy a mód különböző? Az eredmény egy (…) Bekövetkezett május 10-e, a budai vérengzés (melynek elkövetői, közbevetőleg mondva, máig büntetlenül fütyülnek), ott a minisztériumnak úgyszólván szeme láttára kaszabolták az embereket… már ekkor nem tartóztathattam magamat, fölugrottam a múzeum udvarán a tribünre, és veszett dühömben elkiáltottam a nemzet színe előtt, hogy én e minisztériumra nem a hazát, de egymaamat, sőt a kutyámat sem bíznám.”

Márczius Tizenötödike, 1848. augusztus 14. (P. S. Összes Művei, 5. kötet. Bp., 1956, 112–113. oldal.)

ADY ENDRE:

„Széll Kálmán úr perfid módon kezébe kapta a hatalmat, megcsinálta a világ legerkölcstelenebb parlamenti fúzióját, meghamisította a régi szabadelvű pártot, elpaktált minden elpaktálhatót, bevitte s államférfiúi minősítéssel látta el a kokottságot, megszerezte dicsősége zengésére a sajtónak csaknem teljességét, kiölt a magyar politikából, közéletből minden őszinteséget. (…) Nem látja (…) a Széll-kórus, hogy a magyar közönség ismeri ám a Széll Kálmán politikai erkölcsit, s kokott-politikája ellen a gyűlölet és undor egyre nő?”

Nem lehet? Nagyváradi Napló, 1902. március 29. (A. E. Összes prózai művei, 3. kötet. Bp., 1964, 35. oldal.)

„Csak tessék így folytatni a mai társadalom, a mai kultúra nagyjainak megítélését. Björnson, Tolsztoj után majd megszólalnak talán a többiek is, s mi valamennyit lehülyézzük. Végre azután csak a magyar glóbus fog maradni s egyetlen nagy elme a világon: Apponyi, Apponyi, a bő szóköpések, a semmi föltalálásának nagy mestere, a daliás, vén, világi jezsuita; éljen.”

Tolsztoj – Apponyi ellen – Budapesti Napló, 1907. október 4. (A. E. Összes prózai művei, 9. kötet. Bp., 1973, 13. oldal.)

TÓTH ÁRPÁD:

„Ennek a szerencsétlen megyének (Biharnak) kell, úgy látszik, a legrettentőbb magyar illusztrációkkal szolgálnia, ez a megye szülte a legrontóbb, legzüllesztőbb politika Tisza Istvánjait, s íme, ez a megye kórosítja el ijesztővé ország-világ előtt az egészséges és okos magyar közigazgatás képét is.”

Bihari közigazgatás – Debreceni Nagy Újság, 1912. január 30. (T. A. Összes művei, 3. kötet. Bp., 1969, 200. oldal.)

JÓZSEF ATTILA:

„A háromarcú klebelsberger-sajtó három torokkal zengedezi a kultúrfölény, sőt kultúrfőlény dicséretét. Jerichó alól kikotort kürtökkel rezegteti panaszló füldobunkat, hogy a klebelsberger kultúrpolitika mögött ott áll, azaz hogy palotást jár az egész kultúrnemzet…”

Kulturfőlények haditánca – Előőrs, 1929. december 14. (J. A. Összes Művei, 3. kötet. Bp., 1958., 38. oldal.)

• Belföld