1910: Négy brit függő terület egyesüléséből létrejön a Dél-afrikai Unió.
1912: Megalakul az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC), a faji elkülönítés elleni harc későbbi fő ereje.
1948: A Nemzeti Párt hatalomra kerül.
1950: Elfogadják az apartheidrendszer támaszát jelentő alaptörvényeket a fajok szétválasztásáról, a fehér kisebbség kizárólagos földtulajdonáról.
1952: Belső „útlevelet” vezetnek be a színes lakosság mozgásának korlátozására.
1960: Sharpeville – a színes bőrű lakosság tüntet a korlátozó intézkedések ellen. A rendőrsortűz következménye: 69 „színes” halott. Betiltják a fehér uralom ellen küzdő ANC-t és a Pánafrikai Kongresszust.
1960: Dél-Afrika köztársasággá alakul, és elhagyja a Brit Nemzetközösséget.
1964: Börtönbe zárják Nelson Mandelát, az ANC egyik vezetőjét.
1960-as, 70-es évek: Bantusztánokat hoznak létre a színes bőrű lakosság számára.
1976: A Sowetóból induló megmozdulások átterjednek más, feketék lakta városokra. A rendőrség fellépésének „eredménye”: több száz halott.
1976–81: A bantusztánok közül többet „függetlenné” nyilvánítanak (Transkei, Venda, Ciskei).
1978: Pieter Botha miniszterelnök kormányra lép.
1983: Megalakul az apartheidellenes Demokratikus Egységfront (DDF).
1984: Botha alkotmányreformot hirdet, fajok szerinti parlamentet vezet be, áttérnek az elnöki rendszerre. Az első elnök maga Pieter Botha.
1985: Eltörlik azt a törvényt, amely tiltja a különböző fajok közötti házasságkötést.
1989: De Klerket elnökké választják. A strandokon szabad a „vegyes fürdőzés”.
1990: Legalizálják az ANC-t; szabadon engedik Nelson Mandelát, feloldják a rendkívüli állapotot.
1991: Megszüntetik az apartheidtörvények többségét.
Blogok
„Túl későn jöttünk”
Zolnay János blogja
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
E-kikötő
Forradalom Csepelen
Eörsi László
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 34 hét
10 év 7 hét
10 év 11 hét
10 év 11 hét
10 év 12 hét
10 év 13 hét
10 év 13 hét
10 év 15 hét
10 év 15 hét
10 év 16 hét