Skip to main content

Az AWACS-kérdés terjedelme a különböző napilapokban március 16–19.

Vissza a főcikkhez →


Népszabadság

Összesen 1 újságoldal mintegy 63%-ában, egyszer a 3. oldalon, egyszer az 1. és a 3. oldalon, s kétszer a 2. oldalon

Magyar Hírlap

Összesen 1 újságoldal mintegy 63%-ában, + egy 7. oldali vezércikk március 18-án, egyszer az 1. oldalon, háromszor az 1. + a 3. oldalon

Magyar Nemzet

Összesen 1 újságoldal mintegy 35%-ában (1 képpel), egyszer a 4., egyszer az 1. és egyszer az 1. + a 3. oldalon

Új Magyarország

Március 17. és 19-én összesen 40 (egyhasábos) sorban, egyszer az 1., egyszer a 4. oldalon

Pesti Hírlap

Március 18. és 19-én összesen 160 (egyhasábos) sorban (1 képpel), egyszer az 1., egyszer 3. oldalon




















Megjelent: Beszélő hetilap, 12. szám, Évfolyam 6, Szám 13


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon