E. J. [Eörsi János]

Vissza a főcikkhez →

A világkiállítás az úgynevezett alapprogram szerint (vagyis, ha csak a nélkülözhetetlen beruházási költségeket vesszük figyelembe) 103 milliárd forintot emésztene föl – informálta a kormányt a világkiállítás kormánybiztosa október 25-i előterjesztésében. Erről az 1990-es árakkal kiszámolt összegről és finanszírozásának kilátásairól készített szakértői gyorsjelentést október 31-én az Állami Számvevőszék (ÁSZ) Vagyonkezelő Főcsoportja.

Az ÁSZ megállapítja: „a tervezett költségek nagyságrendje reálisan nem ítélhető meg”. Ami azonban az alapprogramban megjelölt 103,49 milliárd forintot illeti: ez egy eleve csökkentett összeg. Először is a Világkiállítás Programirodája kifelejtette belőle az idegenforgalom alapprogramjának 21 milliárd forintos költség-előirányzatát. Másodszor a programiroda több mint 50 százalékkal csökkentve vette figyelembe valamennyi érintett minisztérium fejlesztési igényét (a 4 milliárdos egészségügyi előirányzat kivételével). Pontos műszaki tervek hiányában – folytatja az ÁSZ – csak becsléssel lehet költséget számolni, és a bizonytalanságot fokozza, hogy ma még nem tudhatjuk, milyen mértékben inflálódik ’95-ig a forint.

Az ÁSZ megkülönbözteti egymástól a halaszthatatlan és a halasztható infrastrukturális fejlesztéseket. Az előbbihez sorolja az M1-es autópálya országhatárig történő kiépítését, a lágymányosi Duna-híd felépítését, a Ferihegy–2 bővítését; ezek 30,1 milliárd forintba kerülnek a kormánybiztos adatai szerint, és – mintegy 25 százalékos mértékben – részt vállal belőlük a költségvetés. (Az alapprogram összes infrastrukturális fejlesztése 58,6 milliárd forint.) Az ÁSZ a világkiállítási helyszínre tervezett 44,9 milliárdos fejlesztésből nélkülözhetőnek tart viszont 40,9 milliárdot, amelyet kongresszusi központra és irodaházak építésére szánnak. Igaz, e horribilis befektetések az Expo alapkoncepcióját: a dél-budapesti térség új központtá alakítását szolgálnák, mégis „indokolatlan a világkiállítás megvalósítására vonatkozó döntéssel összekapcsolni és erre hivatkozva sürgetni” őket. E beruházások ugyanis üzleti körökben is érdeklődésre tarthatnak számot, a kikényszerített gyorsaság viszont az állami kassza megterhelésének veszélyét idézi fel. Ezen a ponton az ÁSZ egy gazdaságpolitikai aggályt is fölemlít a sürgős megvalósítás a külföldi vállalkozók pánikszerű bevonását és a hazaiak kiszorulását is eredményezheti. Kevéssé érvényesülhet tehát az elvárt gazdaságélénkítő hatás.

Ami a 103 milliárd forint fedezetét illeti: ebből az ÁSZ szerint „ma mintegy 20 milliárd forint összegű forrással lehet megbízhatóan tévézni”. A 10 milliárd forint költségvetési hozzájárulást hasonló nagyságú vállalati, vállalkozói pénzek bővíthetik. Ma bizonytalan azonban, hogy az önkormányzati források és az elkülönített állami alapok mennyire terhelhetők. Tehát nem alkalmazható a programiroda pontos összegeket megjelölő módszere. A szűkös hazai források miatt a kormánybiztosi előterjesztésnek azt a változatát tartja vizsgálatra érdemesnek az ÁSZ, amelyik nagymértékű (több mint 60 milliárd forintnyi) külföldi tőkebevonással számol; ám „a külföldi források beáramlásának realitása ma még nem ítélhető meg”. Most folyik a külföldiek szándéknyilatkozatainak kiértékelése, de „a jelentkezők pontos műszaki tervek és jogi szabályozás hiányában elkötelezettséget nem vállalhatnak”.

E bizonytalanságok miatt az ÁSZ megfontolandónak tartja: nem kellene-e elhalasztani a végleges döntést az Expo budapesti megrendezéséről. Amit ma tudni lehet az az államkassza szemszögéből túlságosan nagy kockázatot jelent.

• gazdaság