Az a politikai manőver, amellyel az Axel-Springer-Budapest megszerezte 6 megyei napilap, 5 hetilap, több folyóirat, 10 városi lap, több mint 40 üzemi újság és más vidéki alkalmi periodikák kiadási jogát, súlyosan sérti a nemzet anyagi érdekeit.
– A megkötött megállapodások értelmében az Axel-Springer-Budapest ellenőrizhetetlen ellenértékért vagy ellenérték nélkül jutott hozzá több száz képzett szakemberhez, negyedmillió előfizetőhöz, megszerzett évi több száz millió forint hirdetési bevételt.
– A megállapodásokban rögzítették, hogy az adózott nyereség 90%-a illeti a kft.-t, ugyanakkor a fejlesztési elképzeléseikről semmilyen formában nem nyilatkoztak.
– Tanúk és dokumentumok bizonyítják, hogy az akciót a népszavazás által vagyonelszámolásra kötelezett MSZP alkalmazottai készítették elő, és technikailag is ők bonyolították le, ebből arra lehet következtetni, hogy az akciónak eleve az volt a célja, hogy a népszavazás döntésének végrehajtását meghiúsítsa. Ezt a feltételezést támasztja alá, hogy a mindeddig nyereséges lapokat a magát tulajdonosnak tartó MSZP a közvélemény előtt veszteségesnek kezdte beállítani, így az értéktelenség látszatát keltve tudta elérni, hogy a vevő több magyar vállalat irányításában oly módon szerzett 100%-os érdekeltséget, hogy megkerülhette az ilyenkor egyébként kötelező miniszteri jóváhagyást.
– A megállapodás részesei kihasználták azt a helyzetet, hogy a magyar törvényhozás még nem alkotta meg azokat a jogszabályokat, amelyek a monopóliumok kialakulását megakadályozhatnák. Így a megkötött munkaszerződések messzemenően kihasználták a monopolhelyzetből adódó előnyt, és az újságírók elé azt az alternatívát állították, hogy vagy aláírják a szerződést, vagy munkanélkülivé válnak.
Mindezeket figyelembe véve – és megemlékezve arról, hogy a vidéki lapok többségének munkatársai 1990 februárjában 50 000 aláíró támogatásával beadványt intéztek az Országgyűléshez, amelyre mind a mai napig nem kaptak választ – a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportja nevében javasoljuk, hogy az Országgyűlés a Házszabály 23. szakasza (1) bekezdése alapján küldjön ki vizsgálóbizottságot azzal a megbízatással, hogy vizsgálja ki az Axel-Springer-Budapest üzleti akcióit és ebben az MSZP szerepét.
Budapest, 1990. május 8.
Blogok
„Túl későn jöttünk”
Zolnay János blogja
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
E-kikötő
Forradalom Csepelen
Eörsi László
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 34 hét
10 év 7 hét
10 év 11 hét
10 év 11 hét
10 év 12 hét
10 év 13 hét
10 év 13 hét
10 év 15 hét
10 év 15 hét
10 év 16 hét