H. I. [Halász Iván]

Vissza a főcikkhez →

Élcelődések szerint a belső területi és politikai megosztottság miatt Ukrajnában nem is egy, hanem két Zsirinovszkij is megjelenhet a választásokon: egy nyugati (galíciai) és egy keleti (donyecki). A „szélek” mindkét szélen igencsak megerősödtek.

A kijevi belügyi szervek nemrégiben letartóztatták a legkeményebb szélsőjobboldali ukrán szervezet, az UNA–UNSO tíz tagját, s az ügy körül kialakult kampány következtében hihetetlenül megugrott a csoport népszerűsége, különösen bázisukon, Nyugat-Ukrajnában.

Az UNA (Ukrán Nemzeti Gyűlés) elnevezésű politikai szervezet, mely „Erő, rend, jólét” jelszóval adja ki A nemzet hangja című lapját, akkor lépett szövetségre az UNSO (Ukrán Népi Önvédelem) nevű harci szervezettel, amikor az első jól kiképzett önkéntes ukrán harci egységek a Dnyeszter menti „fronton” megjelentek, s hirdették: „Ukrajna mindenekfelett!” Azóta, a sikeren felbuzdulva, a grúz–abház hadszíntéren is ott voltak (grúz oldalon): egyik vezetőjük „hősi” halált halt, több harcosuk megsebesült. Fő működési területük továbbra is Lvov és a többi nyugat-ukrajnai nagyváros: „Bosszút állunk rajtuk!” – hirdetik gumibottal felfegyverkezve –, mármint az oroszokon és az ukrán zsidókon.

Az UNA–UNSO erejét növeli, hogy koalícióra lépett az Ukrán Konzervatív Köztársasági Párttal, melynek egyik legendás vezére, a szovjetkorszakban bebörtönzött nemzeti hős, Sztyepan Emma, akinek 900 „feketeingese” 1992-ben, az első krími válság idején fenyegetően menetelt Szevasztopol utcáin, a helyi oroszok felháborodására.

Az Ukrán Nemzeti Mozgalom (Ruh) széleiről is közvetlen az átjárás az UNA–UNSO-hoz, de a szövetség egésze inkább jobbközépen helyezkedik el, és jelentős támogatottsággal rendelkezik: a legnagyobb és legrégibb ellenzéki antikommunista mozgalom vezető személyisége, Vjacseszlav Csornovil az 1991-es elnökválasztáson határozott nemzeti programjával második helyezést ért el.

Közel áll a Ruhhoz az egyre népszerűbb Ukrán Nacionalisták Kongresszusa (KUN). Hasonló irányultságú, de a Ruhhal ellentétben Kravcsukot támogatja az Ukrán Nemzeti Demokrata Erők Kongresszusa, melyet két párt alkot, az Ukrán Republikánus Párt és a Demokrata Párt. Főleg a zömében görög katolikus Nyugat-Ukrajnában rendelkeznek befolyással, azaz élesen szemben állnak Moszkvával. A kezdeti szándékok ellenére mégsem indulnak együtt a Ruhhal és a nacionalisták blokkjával, mindazonáltal e rendkívül heterogén nemzeti-demokrata csoportosulás a szavazatoknak kb. 20-25 százalékára számít.

A centrumban is több mozgalom helyezkedik el. Az exkormányfő, Leonyid Kucsma lemondatása óta az állami vállalatok igazgatóit és magánvállalkozókat tömörítő Iparosok és Vállalkozók Szövetségének elnöke, s nemrégiben koalíciót kötött a Grinyov parlamenti exalelnök vezette, hasonló érdekeket képviselő mozgalommal. Az így kialakult Interregionális Reformok Blokk Dél- és Kelet-Ukrajnában számíthat jelentős támogatásra: választóiknak piaci reformokat, gyors privatizációt és az orosz nyelv második állami nyelvvé nyilvánítását ígérik. Kucsma és Grinyov neve Közép-és Nyugat-Ukrajnában azonban már-már szitokszónak számít.

Nem áll messze tőlük a baloldali Ukrán Munka Kongresszus sem, melynek főleg a keleti megyékben van tekintélye, és ugyancsak erősen szorgalmazza az Oroszországgal való szorosabb együttműködést. A Donyeck-medencében egyik legnagyobb vetélytársa a Markulov vezette Liberális Párt, amelyet ugyan vállalkozók is támogatnak, de újabban – a kommunistákhoz és munkapártiakhoz hasonlóan – igen jóban vannak az ügyesen szervezett bányászsztrájkbizottságokkal, amelyek egyelőre még nem kötelezték el magukat egyik párt mellett sem.

A baloldalon két jelentős párt van – a kommunisták és a szocialisták: a kommunisták már meg is fogalmazták egy lehetséges szocialista-kommunista-agrárius koalíció tervét. Nagyon hatékony kampányt folytatnak a szocialisták (pénzük is van hozzá, nem úgy, mint a Ruhnak, amelynek pénzügyi igazgatója még januárban eltűnt a kampánypénzzel), a mandátumok 20 százalékát szeretnék megszerezni. Kongresszusuk úgy határozott, hogy támogatják a független ukrán állam létrejöttét, de javasolják a FÁK-on belüli integrációt és az orosz–ukrán viszony rendezését.

Néhány nem pártszerű, inkább regionális alapon szerveződő csoportosulás ugyancsak választási blokkokba tömörült, ilyen például a Kárpátaljai Népi Egyesülés, ám szavazataik az eredményeket aligha befolyásolják.

• Külföld