B. J. [Bodnár János]

Vissza a főcikkhez →

Március 27-én parlamenti, majd – a tervek szerint – júniusban elnökválasztás lesz a minden tekintetben mélyponton lévő, immár két éve független Ukrajnában. Az előző, még 1990-ben alakult Legfelsőbb Tanács a szovjet időszakból öröklődött át, s bár a 450 mandátum közel negyedét az akkor már elemi erővel fellépő alternatív politikai tömörülés, az Ukrán Népi Mozgalom (Ruh) szerezte meg, a parlamenti többséget a korábbi hatalom támogatását élvező erők alkották. Sokak szerint ez az oka az átalakulási folyamatok végzetes lelassulásának. A közvélemény-kutatások arra utalnak, hogy a parlament tekintélye alaposan leértékelődött (mindössze 7% volt elégedett vele), a megkérdezettek döntő többsége reformpárti politikusokat szeretne látni a törvényhozásban, de csak kevesen hiszik, hogy ez be is következik.

A pesszimizmus nem indokolatlan. A múlt év novemberében sebtiben elfogadott választási törvény alig különbözik a korábbi szovjet gyakorlattól: a politikai pártok és választási blokkok mellett a munkahelyi kollektíváknak is joguk van jelöltállításra. Sőt, a pártjelöltek hátrányos helyzetbe kerültek az egyéniekhez képest azzal, hogy a kötelező 300 támogató aláíráson túl még mindenféle igazolásokat is produkálniuk kellett a jelölések lefolyásáról. Elvetették azt az ellenzéki indítványt is, hogy a mandátumok legalább 30-40 százaléka pártlistán legyen megszerezhető. Nem meglepő tehát, hogy februári adatok szerint a 437 körzetben regisztrált összesen 5450 képviselőjelölt közül mindössze 602-t állítottak pártok – 31 párt nevében, a jelöltek csaknem 30 százalékát a munkahelyi kollektívák delegálták, túlnyomó többségük (56 százalékuk) egyéni jelölt.

Az „új” választójogi törvény nem változtatott a parlament szerkezetén sem: a föderatív helyett egyelőre unitarista koncepció győzött, hiszen nem került sor az oroszországi Szövetségi Tanácshoz hasonló, a régiók képviselőit tömörítő felsőház felállítására. A regionális érdekek szószólóit legalább az megnyugtathatja, hogy az egyéni körzetben bejutottak mégiscsak jobban kötődnek térségükhöz, mint a pártlistán megválasztottak. A decemberi orosz választások tapasztalata némi vigaszul szolgált: az arányos rendszer hiánya talán elkerülhetővé teszi az „orosz fordulatot”.

• Külföld