Skip to main content

Beszélő hetilap, 28. szám, Évfolyam 7, Szám 28

(Vezér Erzsébet): [Olvasói levél]

(Murányi Péter): Tisztelt Neményi úr!

– efhá – [F. Havas Gábor]: Az ember megszakad a röhögéstől

(eö) [Eörsi János]: A miniszterelnök és gazdasági helyettese(i)

M. A. [Mink András]: Politizáló Alkotmánybíróság?

lt [Solt Ottilia]: Túlélés

Vizsgálódás a BM irattárában

szűcs [Szűcs Gábor]: Befejezetlen múlt

Nem használt a figyelmeztetés: rendőrökre támadt az autós

(eö) [Eörsi János]: Osztálybéke

Suchman és a szakszervezetek

Révész Sándor: Műholdfény

: Léthatáron létminimum

Tamás Gáspár Miklós: Közjó és államrezon

B. E. [Békés Erzsébet] - Vajda György: Tartsd a szád! / Összeesküvés Szlovákia ellen?

zzs [Zádori Zsolt]: A virtuális ágymegszüntetéstől a kórház-átalakításig

Beszélgetés Lépes Péterrel, a Népjóléti Minisztérium helyettes államtitkárával

[Zádori Zsolt]: Gézzel és Vassal

Csalog Zsolt: Kalap. Kabát. Kalap

Gadó György: Válaszlevél a másvilágról

Gángó Gábor: Ortega és olvasatai

Kántor Péter: Korom-nap nyomában

Bikácsy Gergely: A Gonosz érintése

Parti Nagy Lajos: Tükörháj

Sajó László: A gól az Isten

Arsenal–Real Zaragoza ’95. 5. 10.

[Kisbali László]: Természetes jog és politika

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon