(eö) [Eörsi János]

Nyomtatóbarát változat

A Hét múlt vasárnapi adásában Horn Gyula kijelentette: szüksége van egy gazdasági miniszterelnök-helyettesre, aki összehangolja a tárcák működését, az ország Európához csatlakozásának teendőit, sőt, ha jól hallottuk, az adósság menedzselést is. Akkor mi lesz – kérdezzük mi összeszoruló torokkal – Bokros Lajossal? Bokros egyik föltétele hivatalba lépésekor épp az volt, hogy ő legyen a gazdasági csúcsminiszter; egy miniszterelnök-helyettes legalábbis egy másik csúcs lenne mellette a kormány ormain.

Kihátrált volna Horn Bokros mögül? Vagy blöff az egész, amely Horn átmentését szolgálja az MSZP őszi kongresszusa utáni időkre? Esetleg az SZDSZ-t óhajtja egy kicsit megmogyorózni, hogy ne rá támaszkodva magasodjék a mezőny fölé, mint arra a Bokros-csomag átpasszírozása és a nemzetközi tekintélygyarapító utazások idején kényszerült?

Egyelőre nincs válasz minderre. De igen érdekesen alakultak az események az elmúlt hetekben.

A június 24–25-i hétvégén kiviláglott, hogy nem jó a „kommunikáció” a kormány és a szocialista párt között, azaz a szocialisták vonakodnak megenni, amit a kormány főzött az ország fizetőképességének megóvása érdekében. Ugyanezen a hétvégén az SZDSZ vitába szállt Bokrossal, szerinte a pénzügyminiszter csomagja „egyszeri szükségintézkedés”, jövőre nem volna tanácsos tovább farigcsálni az államháztartási deficit nemzeti össztermékhez viszonyított mértékét. Erre föl Horn a 29-i kormányülésen kivetette a ’96-os költségvetés irányelveiből a „sarokszámokat”, elhalasztva így a deficit mértékéről meghozandó döntést. A kormányfőt nyilván nem a szabad demokrata álláspont aggasztotta, de jól jöhetett a koalíciós partnertől kapott mozgástér. Másnap Bokros és az SZDSZ nyilatkozat-moratóriumban állapodtak meg, és abban, hogy a szabad demokrata költségvető műhely rendszeresen tárgyal a pénzügy műhelyével.

A következő hét közepén, július 5–6-án Horn nyíltan vitába szállott a Nemzetközi Valutaalappal. „A magyar kormány meg akar egyezni az IMF-fel, de nem minden áron” – jelentette ki. A szöveg – merőben szakmailag – hasonlít az SZDSZ-éhez, azzal a fontos különbséggel persze, hogy a szabad demokraták nem egyenest az IMF-nek, hanem csak az azonnali deficitlefaragás gondolatának mentek neki. A nép máris reménykedhet: Horn apukának elege van a népnyúzásból! A média tele lett Hornnal: csütörtökön ő tájékoztatja a sajtót a Bokros-csomag alkotmányosításának mikéntjéről szóló döntés elhalasztásáról; szombaton a rádiónak, vasárnap este és hétfő reggel a tévének ad hosszú interjút. Most ő van a placcon. A többi: bizonytalan.

Könnyen meglehet, hogy a költségvető szabad demokraták jó kompromisszumokat kötnek a Pénzügyminisztériumban. De ki tudja, nem folynak-e ki az államháztartás lyukas vödréből az SZDSZ kilobbyzott reformmilliárdjai? Vagy „fenntartható”, vagy „fedezetlen” a gazdasági növekedés, írja ijedten Békesi László volt pénzügyminiszter a Népszabadság hétvégi számában – s csakugyan: a politikában nem lehet lavírozni a kettő között. Ha egy szép napon elhangzik, hogy nem lesz IMF-megállapodás, akkor másnap már jön is a nagy leeresztés.

Növekedés ide, leeresztés oda, a vártán Horn az úr, nem a pénzügyesek. Csak vigyázzon, hogy ha, mint várható, Bokrostól megszabadul, ne olyat válasszon gazdasági helyettesnek, aki szintén úr akar lenni.

• Néző-pont