(Vezér Erzsébet)

Nyomtatóbarát változat

Megdöbbenve olvastam a Beszélő ez év június 22-i számában, hogy ifj. Bibó Istvánt leváltották a Baár-Madas igazgatói posztjáról. Az indokolás, hogy többen kifogásolták az iskola liberális szellemét, sőt, hogy az igazgató ateistákat is megtűrt a tanári karban. És ami a legabszurdabb, hogy az SZDSZ utasítására szándékosan tette november 4-re a gólyabál időpontját.

Azok az egyházi méltóságok, akik most Bibó Istvántól meg akarnak szabadulni, bizonyára nem tudják, hogy a valaha volt Lónyay utcai református gimnázium a legliberálisabb szellemű iskola volt egész Budapesten. (Talán a fasori evangélikus gimnázium volt még hasonló.) Én jól ismertem, mert bátyám odajárt, és még ma is tartom a kapcsolatot volt osztálytársaival, már aki még él. Azt is tudom, hogy nemcsak ateista tanár tanított falai között a Horthy-korszakban, hanem olyan tanár is, akiről mindenki tudta, hogy szocialista. Kiss Sándornak hívták. Vele is kapcsolatban voltam, míg élt.

Azzal a váddal pedig, hogy az SZDSZ utasítására gyalázta volna meg az igazgató november 4-ét, nem érdemes foglalkozni, mert az kizárólag a kiagyalókat minősíti.

Nem tudom, kinek volt útjában az a Bibó István, akit tanártársai többsége, a tanulók és szüleik is nagyra becsülnek. De azt hiszem, nem az igazgatót, hanem őket kellene a vallásos hit megtagadásával vádolni, mert minden vallás tiltja az igaztalan vádaskodást.

• Visszabeszélő