Skip to main content

Beszélő hetilap, 2. próbaszám (október 23.), Évfolyam 1, Szám 2

: Lapunk elé

Petri György: A 301-es parcelláról

: A Népköztársaság nevében!

Vágvölgyi B. András: ’56 és a birodalom

Beszélgetés a moszkvai Memorial Társaság két alapítójával

: A terepszínű párt

Tölgyessy Péter: Az államfő hatalma

K. J. [Kis János]: Közjáték Ottóval

Bauer Tamás: Mitől más az SZDSZ?

J. I.: Kulin Ferenc: Vállalni a népi-nemzeti hagyomány mindenfajta fertőzéstől mentes változatát

Bozóki András: Szabadelvű polgári centrumot!

Interjú Krasznai Zoltánnal

Rockenbauer Zoltán: Fidesz-kérdőjelek

Bauer Tamás: Régi és új az Országgyűlésben

Máger Judit: Főpróba

– lovas –: Régi-új politikusok az ellenzékről

: Az idő előtt kijátszott ÁSZ

Wojciech Maziarski: Menet közben

Erhart Neubert: Keresik a kiutat

Eörsi István: Dicsérgetések

Fényi Tibor: Dèja vu

Fényi Tibor: Nem osztogatnak…

Szilágyi Imre: Szlovén alkotmánymódosítás

Dési János: Az államosított templom esete

Kopasz János: Beugró voltam, nem profi!

Solt Ottilia: Magyar maffia

Pályi András: Te árva forradalom

Nagy Gyula István: A félelem állapota

Lengyel film – lengyel valóság

– ovol –: Új lap a színen, startol a Narancs

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon