Magyar Elemér

Nyomtatóbarát változat

1. Felségsértés Nagyvisnyón

Végül is nincs abban semmi különös, hogy nemcsak az országunk legfőbb irányítói (és történészei) között, hanem Nagyvisnyón is akadnak, akik úgy vélik: bizonyos magas állami tisztségeket betöltők élvezzenek védettséget, ne lehessen őket büntetlenül sértegetni. Így gondolkodhattak a helyi általános iskola vezetői is, amikor a közelmúltban fegyelmi eljárást indítottak az egyik kolléganőjük ellen. A nyugdíjas tanítónő Egerből járt ki a falusi gyerekeknek történelmet tanítani. Állítása szerint mindaddig közmegelégedésre, amíg az igazgatóhelyettes leányának be nem írt az ellenőrzőjébe valami stikli miatt. Még aznap felfüggesztették, és a sebtében összeállított bűnlajstromban kivizsgálandó fegyelmi vétségként a felségsértés vádja is szerepelt.

A megállapított tényállás szerint az idős pedagógus óráján IV. Béláról beszélt, és azt találta mondani: nem volt egészen helyes, hogy a király a tatárjárás idején egy igen nehéz és válságos helyzetben elhagyta országát. Hiszen a süllyedő hajó kapitánya is utoljára távozik a fedélzetről. „Ti mit gondoltok erről, gyerekek?” – tette fel a kérdést, a következmények ismeretében talán kissé meggondolatlanul. Egyikőjük ugyanis tömören így fogalmazta meg véleményét: „Hát nagy ganaj volt!”

A nevelő pedig ahelyett, hogy királyunkat megvédte és a felszólalót megrótta volna, csupán kiigazította: „A helyesebb kifejezés – nem tájszólásban – az, hogy gané.”

2. Polgár(mester)-háború

Még a múlt év elején Szajla polgármestere levélben tudatta az Egri Közúti Igazgatósággal, hogy a településüket jelző tábla nem Szajla és Terpes tényleges határvonalán van, s ezért intézkedést sürgetett. A hivatal jó fél év elteltével reagált: az érintettek próbáljanak egyezségre jutni, az igazgatóságnak a vitában nincs hatásköre, a tábla ezért egyelőre ott marad, ahová tették.

A válaszba a szajlaiak persze nem nyugodtak bele. Szerintük a (még az elmúlt rendszerben összekényszerített) két község szétválásakor a helységnévtáblát tévesen rakták le Szajla „szívében”, az igazi határ jóval odébb, az italbolt környékén húzódik.

Az idő múlásával a szajlaiakat egyre jobban irritálta ez az állapot. Végül is a közelmúltban a lebetonozott tartóoszlopokat elfűrészelték, és a táblát átcipelték a kocsma mellé.

Ez a cselekedet viszont a szomszéd községbeliek haragját váltotta ki. És Terpest sem akármilyen népek lakják! Jobbágyaik annak idején az elsők között álltak Dózsa György mellé. Ezúttal mégsem kiegyenesített kaszákkal próbálták a rajtuk esett sérelmet orvosolni, hanem polgármesterük – a törvényességet messzemenően szem előtt tartva – rendőrségi feljelentést tett, eme, szerinte „politikai jelentőségű” bűntényben. A nyomozás azonban nem járt eredménnyel: a fűrészelőket és cipekedőket senki sem hallotta, senki sem látta. Ezért az eljárást megszüntették a tettesek ismeretlen volta miatt. A határvitában azonban a rendőrök – s később az ügyészség – nem foglaltak állást. És bárhová fordultak, nem segítettek rajtuk egyéb hivatalok sem.

A terpesiek közül most sokan gondolnak nosztalgiával a régebbi korokra. No egyelőre nem Dózsát sírják vissza, csupán azokat az időket, amikor az ilyen esetekben be lehetett menni támogatásért a nagy hatalmú pártbizottságra. De hová mehetnek most?

3. Bőrfejűek pedig nincsenek

A legnagyobb egri lakótelepet, a Csebokszárit annak idején úgy tervezték meg, hogy a panelházak kontúrjaiból felülnézetből a CCCP legyen kiolvasható. Ám hogy ebben az internacionalista építészmérnöki leleményben gyönyörködhessünk, repülőgépre kellene ülnünk. Erre pedig az itt lakók többségének már akkoriban sem tellett.

Ahhoz viszont nem kell a magasba emelkedni, hogy a lakótelep egyik kilencemeletes épületének az oldalfalán a minap odapingált „ÉLJENEK A CIGÁNYOK!” feliratot elolvashassuk. Utóbb valaki e mondat elejét égy „F” betűvel toldotta meg, amely szövegkorrekció persze önmagában nem bizonyítja, hogy a cigányoknak valóban okuk lenne a félelemre. Erre volt kíváncsi a helyi önkormányzati testület is, amikor bizottságot alakított annak kivizsgálására: Eger tényleg a szkinhedek fellegvára-e, avagy mindez csupán néhány szenzációhajhász újságíró fantáziájának terméke. A bizottság alig titkolt célja – bizonyos idegenforgalmi érdekektől is vezérelve – lényegében ez utóbbinak a bizonyítása volt.

És amint arra számítani is lehetett, megnyugtató eredményre jutottak: Egerben sincs több újfasiszta, mint akárhol másutt. Legfeljebb nemzeti érzelmű fiatalok vannak.

Mindezt pedig annak ellenére állapították meg, hogy a főügyészség képviselője mintegy kéttucatnyi konkrét bűnesetet ismertetve kijelentette: „A tények azt igazolják, hogy az egri szkinhedmozgalomnak meghatározó a szerepe. Nem eltúlzottak azok a megállapítások, hogy Eger a mozgalom egyik központja.”

A legérintettebbeket, a cigányokat nem kérdezték meg. Pedig ők talán azt is elpanaszolták volna, hogy amíg a bőrfejűek Eger belvárosában külön irodával rendelkeznek, a cigányszervezetnek ugyanezt évek óta nem sikerült elérnie.

• Belföld