Magyar Elemér

Nyomtatóbarát változat

– Mikor szervezték be?

– Körülbelül tíz éve, a katonaságnál, leszerelés előtt. Nem karriert vagy pénzt ígérve, nem is zsarolással, s nem fenyegetéssel; csupán a kalandvágy vitt rá.

– Hogyan történt a kiválasztása, miért tartották éppen Önt alkalmasnak?

– Ezt nem tudom. Behívattak a parancsnoki irodába, két-három civil volt ott, nagyon udvariasan, előzékenyen beszéltek velem. Azt mondták, engem szemeltek ki erre a fontos feladatra. Körülbelül egy óráig győzködtek, akkor elvállaltam. Aláírattak velem egy papírt, eszerint ha ügynöki tevékenységemről bárkinek beszélek, államtitoksértésért felelősségre vonnak.

– Kapott valamilyen kiképzést?

– Bizonyos konspirációs szabályokat a találkáim során, a kocsmabeli beszélgetéseken ismertettek meg velem. Egymást követően több felső kapcsolatom is volt, valamennyien 40 körüli rendőrtisztek. Bensőséges viszony alakult ki közöttünk, tegeződtünk, keresztnevünkön szólítottuk egymást.

– Mennyi időnként kellett információkat adnia?

– Ez az ügy természetétől függött. A jelentéseimet kézírással készítettem, de egyes szám harmadik személyben. Úgy kellett mindig kezdenem: „a barátom mesélte.” A fedőnevemet írtam alá. Teljesen hétköznapi név volt. Később megtudtam, a fontosabb ügynökök fedőneve gyakran egy szín: Piros, Kék stb.

– Mit tartalmaztak a jelentései?

– Konkrét feladatokat kaptam. Például azt kérték: lesz egy összejövetel, ami ott elhangzik, jegyezzem meg, természetesen fejben. Jegyzetelni, magnót használni tilos volt. Eljártam a jelentősebb ellenzéki rendezvényekre: magánlakásokba, a Rakpart Klubba, a Jurta Színházba. Mielőtt elküldtek, mindig megbeszéltük, hogyan informálom a kapcsolatomat, hol fogunk találkozni. Általában kocsmákban – többnyire ugyanabban –, esetenként gépkocsiban. Elfordult, hogy a kapcsolatom szólt: ide vagy oda ne menjek el, mert ott rendőri akcióra kerül sor.

– Meddig volt ügynök?

– Az utolsó pillanatig, a botrány kirobbanásáig. Január közepén a kapcsolatom telefonon felhívott, és randevút beszéltünk meg. Majdnem sírva panaszolta, nem tudja, mi lesz, mit hoz a jövő. Aztán a személyes találkozásunkon azt mondta, az együttműködésünknek vége, felejtsem el.

– Hajlandó lenne-e bemutatkozni, a környezetével közölni: besúgó vagyok?

– Előrebocsátom, ha ezt megtudnák, öngyilkos lennék. Borzasztóan féltem, hogy amikor Végvári őrnagy a nyilvánosság elé lépett, elkezd majd neveket sorolni. Ilyen szélsőséges lehetőségre nem készítettek fel. A beszervezésem elején szóba került, ha véletlenül valahol lelepleződnék, azonnal menjek át ellentámadásba, indítsak rágalmazásért eljárást.

– Tagja-e valamilyen pártnak?

– Még a múlt évben beléptem az SZDSZ-be. Korábban, 1988 tavaszától tagja voltam a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, majd egy ideig az MDF-nek. A helyi SZDSZ-esek – még a Dunagate előtt – megkérdezték, nem indulnék-e a tavaszi választásokon, de ezt az ajánlatot visszautasítottam, bár az összekötőm szerette volna, ha vállalom.

– Az említett szervezetekbe rendőri ösztönzésre lépett be?

– Igen, kértek erre. Volt olyan igény, hogy próbáljak a vezetésbe is bejutni.

– Kapott-e valamilyen honoráriumot a szolgálataiért?

– Körülbelül félévenként jutalmat, esetenként pár ezer forintot. Ilyenkor egy nyugtát is aláírattak. Azok az ügynökök, akik valamelyik párt vezetésébe is bejutottak, már komolyabb anyagi juttatásokat kaptak a BM-től.

– Tudott-e arról, hogy más ügynökök Önt is kontrollálják?

– Előfordult, hogy a kapcsolatom figyelmeztetett: „a múltkor hülyeségeket beszéltél, máskor jobban vigyázz”. Ebből láttam, hogy engem is ellenőriznek. Egy másik érdekes eset: még a 80-as évek elején volt egy összejövetel, lehettek vagy harmincan. Utána jelentést kellett tennem. A Deák térről telefonáltam; a szomszédos készüléknél ismerős arcot fedeztem fel – az a telefonáló is ott volt a lakásban! Hallgatóztam. Épp azt mondta valakinek: 30-40-en lehettek, Bibóról volt szó, s elhangzottak rendszerellenes kijelentések is.

– Személyeket figyelt meg vagy szervezeteket?

– Kezdetben személyeket, később már inkább pártokat, mozgalmakat. Az előbbi úgy történt, hogy össze kellett ismerkednem, meg kellett magamat kedveltetnem az illetővel, feljutni a lakására, beszélgetni vele. Természetesen minden látogatásomról írásbeli információt kellett adnom „tartómnak”, az összekötő tisztnek. Egyébként tévhit, hogy a megfigyelés világszínvonalú technikai eszközökkel történt volna. A legtöbb információt a tekintélyes létszámú ügynöki hálózat szállította. Tudomásom szerint a jelentősebb ellenzékieknek külön vonaluk volt a belügyben. Az ügynökhálózat differenciált volt. Más vigyázott a kiszemelt (F. dossziés) személy mozgására, más a magánügyeire, s megint más a szellemi, politikai arculatát mérte fel. Voltak közülünk, akik egészen egyszerű feladatokat kaptak. Rendszerellenes kijelentések regisztrálása vagy annak figyelése, kinek kivel van viszonya. Volt akire a bomlasztást bízták, vagyis a vezetők, ismertebb személyiségek lejáratását. Egy egyetemet végzettnek pedig mondjuk az volt a dolga, hogy egy illegális összejövetelen elhangzott Bibó-előadásról elemző tanulmányt készítsen. Egyszer leírtam a jelentésemben valakiről, hogy Beszélőt árusít. A kapcsolatom letolt, ez nem a te dolgod, erre van más. A sokéves tapasztalat mondatja velem, hogy nem volt olyan személy a demokratikus ellenzék első vagy második vonalában, akiről ne vezettek volna részletes nyilvántartást, kezdve a kedvenc ételétől a legintimebb hálószobatitkáig.

A legutolsó időszakban speciális feladatokat kaptam: meg kellett figyelnem a különböző pártokban jelentkező szélsőséges törekvéseket. Ezért küldtek például a kisgazdák gyűléseire. Az MSZP megfigyelése nem volt feladatuk, az MSZMP-é viszont igen.

– Nem fél attól, hogy egyszer majd mégis feltárul a múltja?

– Félek, rettenetesen félek. Ha mindezt megtudnák rólam, szörnyű lenne. Ezzel, úgy gondolom, nem vagyok egyedül, hozzám hasonlóan nagyon sok ügynök halálosan fél a lebukástól. De kinek lenne ez érdeke? Hogy kiderüljön: a mai pártok tagságának, sőt vezetőinek egy része besúgó volt? Vajon hány III/III-as ügynök ül a parlamentben? A napokban beszéltem az egykori kapcsolatommal, szerinte legalább 50-60. A lebukásunk politikai földrengést keltene.

• Belföld