K. A. I.

Nyomtatóbarát változat

Szabad polgármesterek, szabad ötletek

A kerületi polgármesterek elképzelései alapján kidolgozott ún. fővárosi törvény tervezete szerint az önkormányzati földek – a Duna-szigetek, illetve a természet- és műemlékvédelmi területek kivételével –, az önkormányzati bérlakások, valamint az önkormányzati vagyon körébe tartozó középületek és azok telkeinek, tulajdonosa a kerület. A törvénytervezet előző változatát a Belügyminisztérium dolgozta ki, de azt az önkormányzatok elvetették. A kerületek új tervezetével viszont a BM is egyetért.

„Abba nem szabad belemenni, hogy telkekre bontva osztozkodjunk a fővárossal” – mondja Lévay Levente, a XIX. kerület polgármestere. A vagyon kérdésében szerinte a következő rendezőelv legyen a meghatározó: a tulajdont annak kell adni, aki közelebb van hozzá – vagyis a kerületeknek. Budapesten 23 önkormányzat működik – a 22 kerület és a főváros. Ez utóbbi – vélekedik Kispest polgármestere – kizárólag mellérendelt viszonyban állhat a kerületek mellett. „Az SZDSZ alapelveivel lenne ellentétes, ha pont Budapesten kezdenénk el centralizálni, miközben az országban kiküzdöttük az önkormányzatok szabadságát! – folytatta a fiatal polgármester. – Ha a tulajdonlás jogát nem a kerületi önkormányzatok kapnák meg, az újra a főváros és a kerületek elmúlt évtizedekre jellemző hierarchiáját alapozná meg.” Lévay szerint ez egyedül a városháza vezető tisztségviselőinek állhat érdekében, hiszen így megőrizhetik hatásköreiket.

„Ilyen gazdasági helyzetben megengedhetetlen, hogy egy nagy szervezet – a főváros – napi érdekeinek megfelelően működjön” – mondja dr. Molich Endre, Pestszentlőrinc polgármestere. A kisebb szervezetek, a kerületek viszont ilyen helyzetben is fejlődésre képesek.

„A sajátos politikai beidegzettségű apparátussal bíró főváros csak nehezen képes kialakítani az egyenjogúság szemléletét. De az is meghúzódik a centralizálási törekvések mögött – vélekedik Molich Endre –, hogy a városháza így kíván megerősödni a kormány nyomása ellenében.” „Budapest csak erős és önálló kerületekkel a háta mögött képviselhet hatékony politikai erőt” – jelentette ki a polgármester.

„A parlament és a kormány mellett a harmadik hatalmi ágat az önkormányzatok képviselik, ezért itt hatalmi kérdésről is szó van” – véli Koppány Zoltán, a VIII. kerület polgármestere. „Ez azonban nem önös hatalom, hiszen a kerület lakosságának érdekeit testesíti meg. Egy polgármester nap mint nap érzékeli az emberek gondjait, és akkor sikeres a működése, ha ezekre megoldást talál. Ehhez viszont szükség van a kerület vagyonára és az azzal való hatékony gazdálkodásra. A jelenlegi kormány és a parlament az elmúlt rendszer által létrehozott tulajdonviszonyok lebontására is vállalkozott, aminek feltétele lenne az új tulajdoni törvény” – folytatja fejtegetését. A józsefvárosi polgármester szerint az igazi rendszerváltás még nem zajlott le, hiszen a kormány és a parlament nem vált ketté, a kormánypárti többség szinte minden kormányindítványt megszavaz. Ezért szükséges a tulajdonnal gazdaságilag is megerősített önkormányzatok önállóságának kialakítása.

Az önkormányzatok költségvetése 1991-ben 15, esetleg 30 százalékkal is csökken. Ez Koppány szerint csak liberális gazdálkodással, a kerületi vagyon jövedelmező kihasználásával kerülhető el. A megfelelő gazdálkodásra leginkább a polgárok nyomását folyamatosan érzékelő és a helyi sajátosságokat jól ismerő kerületi önkormányzatok képesek. Ezért szükséges, hogy ezek „magántulajdonába” kerüljön a kerületi vagyon.

A szolgáló főváros

A koordinátor szerepét persze továbbra is a főváros látná el, mint ahogy a fővárosi törvény tervezete tartalmazza is, hogy a közszolgáltatások megszervezése és egyebek mellett a világörökséghez tartozó budapesti vagyon kezelése a fővárosi közgyűlés hatáskörébe tartozik.

„A közvetlen felelősség tudata az önkormányzati képviselő-testületekben visszaszorítja a pártok közötti ellentéteket” – vélekedik Koppány Zoltán. Ezt a súlyt a parlament – mivel távolabb van a választóktól – nem érzi, ezért fél a vagyonmegosztás kimondásától. A lakosság viszont nem Budapestben, hanem kerületben gondolkodik, ezért kiszolgáltatott helyzetbe kerülnének az önkormányzatok, ha a vagyon tulajdonlásának és így a hasznosításnak a jogát nem kapnák meg.

Az eddig sok problémát jelentő nagyvállalatok szintén önkormányzati területen vannak; az ő helyzetük is könnyebben megoldható lenne önkormányzati szinten. Koppány Zoltán szerint a vállalatvezetők nem kerülnének szembe az önkormányzatokkal, hiszen ez utóbbi sokkal „megfoghatóbb” tárgyalópartner, mint az Állami Vagyonügynökség, amiből ráadásul csak egy van az országban.

A józsefvárosi polgármester azt is kifejtette: a kerületek nem eladni, hanem hasznosítani, vállalkozásokba vinni kívánják az önkormányzat majdani magántulajdonát.

Első az egyenlők között

Hogyan vélekedik minderről a főváros? – kérdeztük dr. Bácsfalusi Ernőt. A városháza pénzügyi és tervezési főosztályának vezetője szerint az 1950-ben létrehozott Nagy-Budapest létjogosultsága ugyan vitatható, de elképzelhetetlen, hogy azt huszonkét részre darabolják. Csak Budapest tömegközlekedésének biztosításához évi 12 milliárd forinttal járul hozzá a fővárosi költségvetés, és a budapesti önkormányzathoz támogatásokért is fordulnak a kerületek. Legutóbb például 60 millió forintot kért a területén található veszélyes üregek kezelésére a XXII. kerület. A főváros csak akkor adhat, ha van miből adnia. Mindehhez, és többek között a tömegközlekedés költségeinek biztosításához, bevételekre van szükség, így a készülő fővárosi törvény nem indulhat ki végletekből – mondja Bácsfalusi –, nem teheti „szegénnyé” Budapestet. A főváros ne legyen dirigens, mint a múltban, de a racionalitás, a gazdálkodás hatékonyságának igénye szükségessé teszi a Budapest és a kerületek közötti tulajdonlás egyensúlyát. A tulajdonlás kérdéseit a feladatok alapján kellene rendezni. Az önkormányzatok területén lévő, kiemelt telkek felhasználása közösen történne, és az így szerzett bevételeken is megosztozna a budapesti és a kerületi költségvetés. A lakóépületek privatizációjából befolyó összeg viszont a kerületi önkormányzatoké lehetne. Budapest nem a korábbi hierarchiára, hanem a „primus inter pares” – első az egyenlők között – szerepére törekszik – hangsúlyozta Bácsfalusi Ernő.

„A fővárosi és a fővárosi kerületi önkormányzatokról” szóló törvény ügyében a végső szót az Országgyűlés mondja ki.

• Belföld