Skip to main content

Polgármesterkedések

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Nem áll jól az éppen hogy megalakult önkormányzatok szénája. Pártviszályok, tisztséget osztó-fosztó marakodások, törvényhozási lemaradások kínos következményeivel küszködnek, nehezen indul be a normális üzemmenet. Budapesten máris hadat üzentek a kerületek a fővárosnak. Első cikkünkből megismerhetjük néhány kerületi polgármester harci álláspontját. A múlt héten leszavazott fővárosi alpolgármester-jelölt Kóródi Mária a vele készült interjúban föloldhatónak látja az ellentéteket. Újpesten a Fidesz szerződésszegéssel vádolja a szabad demokratákat, akik a polgármesteri cím megszerzése érdekében a 75%-os „liberális” többség dacára az MDF-fel kötöttek tisztségelosztó megállapodást. Erről szól harmadik cikkünk.


Megjelent: Beszélő hetilap, 46. szám, Évfolyam 2, Szám 54


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon