K. L. [Kozák László]

Nyomtatóbarát változat

Mi indított el a szakszervezeti pályán?

Elégedetlen voltam a régi szakszervezettel, és amikor minden juttatás nélkül elbocsátották 25 munkatársamat, úgy éreztem, meg kell alapítani az új szakszervezetet. Segített ebben, hogy 1985-től (amikor pártonkívülieket is beengedtek a bíróságra) rendszeresen voltam „népi ülnök”, munkaügyi perekben. Tapasztalataimat kitűnően hasznosíthattam a kollektívszerződés-tárgyalásokon. Bár a munkavállalók helyzete ma sem változott meg gyökeresen, ma is egyedül vannak, ha bajba kerülnek. Négy év demokrácia dacára még mindig a változások elején tartunk.

A Magyar Narancs múlt heti számában Vajda Miklós, a volt Liga Tanács tagja úgy nyilatkozott, hogy annyit értettél a gazdasági alelnökséghez, „mint hajdú a harangöntéshez”.

Vajda Miklós az Őry Csaba előtti vezetés híveként nyilatkozik így. Alelnökségem alatt mérhetetlen nehézségek árán hozzájutottam azokhoz a gazdasági, személyi információkhoz, amelyek elengedhetetlenek voltak a Liga helyzetének értékeléséhez. Ekkor lettem kényelmetlen az ellentábor számára. Igaz, pénzügyi-gazdasági gyakorlatom nem volt, s ez valóban késleltette a munkát, de felfogásom szerint az én felelősségem politikai volt, és nem szakmai. Amikor megpróbáltam kiépíteni egy a korábbi vezetéstől független szakmai stábot, felerősödtek velem szemben az intrikák. Véleményem szerint „próbaper” voltam az Őry Csaba elleni „főper” előtt. Meghurcolásom alaptalan volt, ’93. október 1-jén a Liga-választmány megállapította, hogy a személyemmel kapcsolatos vádak egyike sem nyert bizonyítást.

Milyen információkhoz fértél hozzá?

Ez ma sem publikus. Mindenesetre a korábbi vezetés emberei változatlanul birtokolták a Ligához kapcsolt alapítványok, kft.-k vezető posztjait. A Ligán kívülre került vagyoni viszonyok visszahatottak a szervezet belső stabilitására.

Nemcsak a Liga, hanem a céged belső ügyei is lekötöttek a tömeges elbocsátások és a vállalatvezetés vagyonügyletei miatt (Beszélő, 1992/49.).

A munkahelyem még megvan. Viszont felmentették a vezérigazgatót, és az ügyvezető igazgató megbízatását sem hosszabbították meg. A felszámolás ellenére is van esély a foglalkoztatás és a gyártáskultúra megőrzésére.

Képviselő-jelöltségedhez megnyerted a Liga Dél-zalai Szövetsége támogatását. Mit jelent ez?

Erkölcsi támogatásról van szó, és úgy gondolom, a személyemnek szól, nem a pártnak.

Meg tudja-e valósítani egy liberális párt azokat az eszméket, amelyekért szakszervezeti tisztségviselőként kiálltál?

Azok az alapértékek, amelyek alapján annak idején a Liga-szervezeteket létrehoztuk, szabadelvűek. A másság elismerése, az egyén szabadságjogáért és a szociális partnerségért folytatott küzdelem a kezdetektől fogva jellemezte a Ligát. Az SZDSZ is úgy látja: ma fenyegető veszély a társadalom kettészakadása. Segíteni kellene azokat, akik elesettek, de még készek a felzárkózásra. Persze az új munkahelyek teremtése jelenti az igazi megoldást. Az adócsökkentések révén a vállalkozóknak esélyt kell adni arra, hogy ezt megvalósítsák. Az államnak ehhez a kereteket kell biztosítania. Az SZDSZ-nek olyan gazdasági programja van, ami ezt alapozza meg.

Ez még akkor sem az a klasszikus liberális program, ha a vállalkozók menedzselésére helyezi a súlyt…

A program megfelel a liberalizmus mai álláspontjának. És a vállalkozók, ha más keretek között is, de éppúgy bizonytalan helyzetben vannak, mint a munkavállalók.

Van-e a gazdasági fellendülésnek esélye a kanizsai térségben?

Úgy gondolom, hogy ha a délszláv háború véget ér, az javíthatja a régió esélyeit. A helyi vállalkozók kijuthatnak a déli piacokra. De lendületet lehetne adni kormányzati eszközökkel is, például az önkormányzatok vagy azok társulásainak céltámogatásával. Szerintem ma a válságkezelő programok túlságosan merevek, a közigazgatás csak nagy egységekben tud gondolkodni. Például a munkanélküliség kezelése külön odafigyelést kívánna meg. Ma az iskolából kikerültek jutnak legnehezebben álláshoz, elhelyezkedésük régiójuk helyzetétől függ. Az SZDSZ oktatási és munkahely-teremtési programja egyaránt figyelmet fordít rájuk. Osztom a választópolgárok véleményét: Nagykanizsának régóta jogos igénye egy önálló felsőoktatási intézmény. Ezért is tenni szeretnék.

• Belföld