–kl– [Kozák László]

Nyomtatóbarát változat

40 milliós agy

A nagykanizsai Finommechanikai Vállalatot 1978-ban a Tungsramhoz, majd a Központi Bizottság döntése alapján egy elegáns mozdulattal a kiskunfélegyházi Április 4-e Gépgyárhoz csatolták. A gépgyár is vízkezelő berendezéseket gyártott, és elévülhetetlen érdemeket szerzett a kulcsfontosságúnak ítélt atomerőművi vízkezelő berendezések gyártásában. A kelet-európai piacokon ’89-ig jól szereplő nagykanizsai leányvállalatot azonban a nyugati tőkebevonás reménye belerántotta egy kft.-be. Az Április 4-e GM egy talányos külföldi partnerrel kötött szerződést, aki üzleti ígérvényeket és 40 milliós szellemi apportot hozott a vállalkozásba. Az alapító kiskunfélegyházi cég 60 millió forintot mutatott fel, de e felmutatás után vissza is fizettette magának, mivel jogilag a kft. a vagyont tőle vette meg. Az átalakulás során elfelejtették elkészíteni a vagyonmérleget, az átalakulási tervet, ellenőrizni a külföldi felet, viszont szakvéleményt kértek a szellemi apport értékéről. A felkért iparjogvédelmi szakértő természetesen reálisnak tartotta a 40 milliót, hiszen a rendelkezésére álló becslések szerint a következő öt évben a ráfordítások levonása után is több százmilliós haszna származik majd a kft.-nek a külföldi fél találmányából. Bár az év végi könyvvizsgálói jelentés megállapította, hogy hiányoznak a szabadalmi dokumentációk, a Találmányi Hivatal bejegyzései, továbbá „Az apportlistához semmilyen dokumentáció, műleírás nincs”, a Hidroplasztik Kft. 3,5 millió forintért elkészítette a feltalált vízszűrő mintadarabját. A minőséget ellenőrző szakértői csoport azonban képtelen volt megvizsgálni a mintadarabot. A kísérleteket a kedvezőtlen töltetregenerálási tapasztalatok miatt a második mérés után meg kellett szakítanunk – írták szakértői jelentésükben.

Képviselve

A hajdani 1150 munkásból 1989 szeptemberében, a vállalat átalakulásakor már csak 400-an dolgoztak. A kft. alapítását a kiskunfélegyházi vállalati tanács elvtársi légkörű ülésén egyhangúlag megszavazta a helyi vasasszakszervezettel egyetemben, amely „mindkét kollektíva érdekeit szem előtt tartva” hozta határozatát.

1990 novemberére már sötét felhők gyülekeztek a nagykanizsai Hidroplasztik egén, az alacsony bérek és a csökkenő termelési eredmények érezhetővé tették, hogy a kft. nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Ezért a gyár munkásai megalakították a független szakszervezetüket, hogy kollektív szerződést kössenek a megváltozott körülmények között.

1991 novemberében a független szakszervezet levélben fordult a régió országgyűlési képviselőjéhez a munkahelyek megszűnésének megakadályozása érdekében, utalás arra, hogy a tulajdonosoknak a csőd a megtérülő befektetés. A segélykiáltást indokolta az évi mérleg elkészítése, amely jelezte, hogy a szükségleteken felül lekötött állóeszközök és a szellemi apportra fordított energia „progresszíven rontotta a vállalat jövedelmezőségét”. De a dolgozói kollektíva sejtése sem volt alaptalan, hiszen a kft. 1992. januári taggyűlésén az Április 4-e Gépipari Művek vezetője már csak aziránt érdeklődött, hogy csőd esetén kézhez kaphatja-e tulajdonosi hitelköveteléseit, viszont a 40 milliós szellemi apport leértékelését valamilyen okból megpróbálta elhalasztani. Ez év áprilisában munkásgyűlést szervezett a szakszervezet a kft.-nél maradt 200 dolgozónak. Határozatban nyilvánították ki, hogy a tulajdonosok becsapták őket, de az államot is, mert egymás közötti üzleteiknek alárendelték a kollektíva érdekeit.

Akiknek nem mindegy

A független szakszervezet májusban a vagyonügynökséghez és a tulajdonosokhoz fordult, megpróbálta tárgyalásos úton rendezni a problémát. Azonban a gépgyár igazgatója a szóbeli egyeztetésről készült írásos emlékeztetőt nem volt hajlandó aláírni, azt állítva, hogy az abban foglalt reális menedzselési javaslatok szóba sem kerültek. A szakszervezet azóta tulajdonképpen a csőd menedzselésének feladatát vállalja magára. A jelek arra mutatnak, hogy ez sem az ügyvezető igazgatónak, sem a tulajdonosoknak nem érdeke. A hasonló profilú Április 4-e Gépgyár vélhetően kevesebb atomerőművi megbízatást kap, és az azonos profil mára konkurencia.

A szakszervezet elérte, hogy a kft. taggyűlésén vessék fel az általa javasolt intézkedéseket, a taggyűlés azonban „váratlanul közbejött akadályozó tényezők miatt” hónapokat csúszott, és csak júliusban lehetett megrendezni. A kiskunfélegyházi tulajdonos még mindig lándzsát tört a külföldi befektető mellett, és arra hivatkozva nem kezdeményezte az apport két éve sürgetett leértékelését, hogy a hitelezők szemében ez rontotta volna a kft. megítélését – bár az öncsődöt már márciusban bejelentették.

Az Április 4-e GM eddig 70 milliót kasszírozott vagyonmegvásárlás címén a nagykanizsaiaktól, és továbbra is követel 86 millió forintot, valamint 56 milliós jelzáloggal terhelte meg a céget – bár a kft. költségeihez nem járult hozzá. Nem tudni miért, hiába vette meg a Hidroplasztik a gépgyár szerinti vagyon közel felét, a tulajdonosi jogból nem részesedhetett.

A független szakszervezet nem ismeri el a követelések jogosságát, vezetőjük, Béres Márton szerint a tulajdonosok álkapitalista pózban feszengenek, ami mulatságos, hiszen tudják, hogy nem voltak igazán kapitalisták… Az itt dolgozók szeretnék megvenni az MRP (Munkavállalói Részvény Program) ígéretében a gyárat, mert véleményük szerint nyereségesen is lehetne termelni. Vélekedésükben talán a szomszédos sörgyár példája is megerősíti őket, hiszen ott a tulajdonossá váló dolgozói kollektíva a jelek szerint sikeresen lehel a padlóra került gyárba életet. Információink szerint az ÁVÜ ítéletére nem kell sokáig várni, de arra, hogy a Hidroplasztik-ügy homályos részletei napvilágra kerüljenek, talán nem is érdemes.

• Válassz szakszervezetet!