–kl– [Kozák László]

Nyomtatóbarát változat

100% kellene

A Folyamszabályozási és Kavicskotró Rt.-nél már hónapokkal ezelőtt elhangzottak béremelési ígéretek, de a szép szavakat nem követték a tettek. Ezt legutóbb a csődeljárás bejelentésével indokolta a cég vezetése, ám a csődöt mind a mai napig nem hirdették ki. A vezérigazgató a jelek szerint jól lavírozik, eredményesen kezeli a cég adósságait, de a bérek tekintetében hajthatatlan. Ezért a Ligához tartozó Foka Szakszervezet szeptember 30-ra hajósmunkásgyűlést hívott össze. Az összegyűltek ellenszavazat nélkül a törvényes sztrájk megtartása mellett döntöttek, ha nem sikerül megállapodni a következőkben: azonnal, 100%-kal emeljék az alapbért; vezessenek be egy, az alapbér 20%-át kitevő teljesítménybérezést; a kettős beosztásban dolgozók pótlólagos bére a helyettesített munkatárs bérének 30%-a legyen.

Október 1-jén egyeztető tárgyalást tartott a sztrájkbizottság és az elnök-vezérigazgató. Utóbbi kijelentette, hogy ha a sztrájkbizottság képviselői költségcsökkentő tényezőket találnak a gazdálkodás adatai között, ezek terhére hajlandó bért emelni. Ezt a sztrájkbizottság méltánytalannak tartotta mondván, hogy a munkások nem feltétlenül gazdasági szakemberek. Kénytelen volt a munkásgyűlés felhatalmazásával élve bejelenteni a kétórás figyelmeztető sztrájkot.

Október 5-én mindenki leállt. A hajókon dolgozók is rávezették a napi jelentésükre, hogy sztrájk van, így vállalva az arra az időre járó bérük elmaradását. Sztrájktörőkről nem tud a szakszervezet. A sztrájk után a tisztségviselők megkeresték a Ligaközpontot és a hozzájuk csatlakozott Magyarországi Közlekedési Szakszervezetek szövetségét.

Akciójuk eredménytelen volt. Egy hét múlva bejelentették hát, hogy október 20-án 5 óra 30 perctől háromnapos sztrájkot tartanak, egyben felkérték a vezetőséget: állapodjanak meg azokról a szolgáltatásokról, amelyet a sztrájk alatt is el kell látniuk.

„Rágalmazás történt!”

A vezérigazgatónak csak egy péntek éjszakai időpont volt megfelelő, ami nem volt épp kellemes a heti turnusokban dolgozó hajósoknak. Mégis úgy tűnt, érdemes volt a hajnalig tartó tárgyalást végigülniük. Elhangzott, hogy egy hónap próbaidőre nem alapbéremelést, hanem valamilyen formában bérkiegészítést kaphatnak a hajósok. A bérkiegészítés mértékéről nem esett szó, és homályban maradt az is, mit vár el érte cserébe a vezérigazgató. Esetleg a hajók pontos terhelését kellett volna ezért a pénzért feltüntetni, így pontosabban lehetett volna ellenőrizni a szállított rakomány mennyiségét. Mindenesetre a sztrájkbizottság képviselői a sztrájk előtti napon megtartott egyeztető tárgyaláson felajánlották a közreműködésüket egy olyan gazdálkodási csomagterv kidolgozásában, amely lényeges megtakarításokat hozhatott volna az rt.-nek. A munkások képviselői a gázolaj felhasználását racionalizálták volna, üzemszervezési javaslataik voltak, de a javaslatok megbeszélését keresztülhúzta a Magyar Nemzet egy újságcikke.

„Bejelentem, hogy megszakítom a tárgyalásokat, és büntetőeljárást kezdeményezek. Rágalmazás történt!” – jelentette ki az elnök-vezérigazgató, és a maga részéről befejezettnek tekintette és otthagyta az egyeztető tárgyalást. A „felháborító” cikk írója feltehetően tévedésen alapuló adatokat is közölt. Például a privatizáció után nem 300, hanem csak 200 hajós maradt a cégnél. Az irodaház felújítását, amely költséges az rt.-nek, nem a jelenlegi, hanem az előző igazgató döntötte el. A cikk állítja azt is, hogy a konkurens kft.-t a Foka vette meg, holott valójában a Foka tulajdonosa, a svájci Holderbank volt a vevő – és kevesen tudják, miért. Mindezek a tévedések azonban nem befolyásolták azokat a valós adatokat, amelyek arról szóltak, hogy a hajósok éhbérért dolgoznak.

Óránként 6,50

A cikk leírja, hogy egy nyugdíj előtt álló hajóskapitány is fillérekkel keres többet 20 000 forintnál. A matrózok fizetése pedig a bérminimum környékén tanyázik. Nem is szólva arról, hogy telente a hajósoknak kötelező őrszolgálatot ellátniuk, és valószínűleg kevesen töltenék idejüket otthonuktól távol péntek estétől hétfő reggelig folyamatosan 6 forint 50 filléres órabérért. Igaz, ezért „csak” ügyeleti őrszolgálatot kell ellátni, ami magában foglalja az akkumulátorok rendszeres töltését, a vízállás szerinti manőverezést, a hajózási szabályok szerinti ellenőrzést, a világítást, a vagyonvédelmet a potom 15 vagy 50 milliós értékű ladikokon.

A sztrájkbizottság tagjai közül Fórián Sándor géphajókormányos elmondja, hogy a múlt hónapban 470 órát dolgozott a cégnek, a túlmunkát és a kötelező őrszolgálat ellátását is beszámítva. Átlagos fizetése 41 forintos órabérnek felel meg. Komora Rafael gépész 110 túlórát vállalt a hónapban, így fizetését föltornászta a bruttó 28 000 forintos álomhatárig.

Senki nem veszi figyelembe a hajósok nehéz munkáját. A sztrájk előtti tárgyaláson, a főnök kirohanása után a munkaadó ott maradó képviselői mély megértésükről biztosították a munkavállalókat, de közölték, hogy csak azt lehet elosztani, amit meg is termeltek. Megismételték a vezérigazgató korábbi érvét, hogy csak akkor lesz béremelés, ha a sztrájkbizottság megspórolható költségeket mutat ki. Majd amikor a sztrájkbizottság előrukkolt takarékossági terveivel, tárgyalópartnerei visszavonultak: nincs nekik döntési joguk. Felhatalmazásuk csak arra szól, hogy megegyezzenek a sztrájk alatti elégséges szolgáltatás mértékéről. Egyébként a sztrájk rosszul van időzítve – jelentették ki a kisfőnökök –, hiszen a vízállás rendkívül alacsony, és így valószínűleg amúgy is leállítják a munkát.

Lapzártánk után leálltak a munkások. Hajnalban Nagy Péter, a FFH ügyvivője még elmondta: „A munkaerő is költségtényező, nemcsak a gázolaj! A vezetőink kijelentik, hogy kapitalizmus van. Csakhogy a kapitalizmus nemcsak farkastörvényeket jelent, hanem hosszú távú vállalkozói gondolkodást is. Ennek jeleit nemigen tapasztalhattuk az egyeztető tárgyalások során. Szerettünk volna megállapodni, a sztrájkra csak az elkeseredés vitt bennünket…”

• Válassz szakszervezetet!