Nagy W. András

Nyomtatóbarát változat

Beszélő: A szakszervezetek harcban állnak egymással, a kormánnyal, a parlamenttel. Nyilvánvaló célokból vizsgálgatják a köztársasági elnök hatáskörét. Dr. Kónya „munkaközi anyagában” sokan az új diktatúra manifesztumát látják. Szerinted ez így, együtt már krízis, vagy még csak ahhoz hasonló?

Rockenbauer Zoltán: A krízis fogalma ma mást jelent Keleten és Nyugaton. Keleten, ahol polgárháborúk dúlnak, puccsok robbannak ki, országok szakadnak szét, sokan örülnének, ha ennyiből állna náluk a krízis. Egy nyugati demokráciában egy ilyen szituáció persze válságnak számítana. Itthon már megszoktuk, hogy valamennyi botrány mindig van, s ezek hol hullámhegyet, hol hullámvölgyet alkotnak. Most egy hullámhegy tetején vagyunk. De ezt részben az is magyarázza, hogy a nyáron nem zárult le, összegyűlt egy csomó elfekvő ügy, és most próbálják megoldani.

Beszélő: Hogyan rendeződik, ha ugyan rendeződik, a helyzet?

R. Z.: Ez már nehezebb kérdés! A Kónya-ügyet az MDF-frakció rövid úton lezártnak minősítette. Az MDF ilyenfajta próbálkozásai azonban eleddig mindig elvarratlan szálakban végződtek, nem oldódtak meg és nem oldódtak fel az ellentétek. Az alkotmánybírósági döntés sem fogja megoldani a politikai problémát, sem az elnök hatáskörével, sem pedig a médiaalelnökök személyével kapcsolatban. A szakszervezeti ügyben pedig elhúzódó harcra számítok, amit igazából csak a szakszervezetek közötti választások oldhatnak majd meg.

Beszélő: Át tud-e törni a kónyai gondolat?

R. Z.: Szerintem ennek nincsenek meg az intézményes lehetőségei. A politikai szándék nem hiányzik a helyfoglalásra, ezt Kónya világossá tette. Azonban, ha megtörténhet, hogy egy politikai párt, az MDF úgy veszi be a közszolgálati médiákat, ahogyan a törökök vették be a várakat, akkor Magyarországon többé nem beszélhetünk demokráciáról. De ez szerintem nem történhet meg, az intézményes keretek nem engedik.

Beszélő: Mások, így az SZDSZ-vezetők szerint bizony megtörténhet, és éppen ez ellen szorgalmazzák ezt a bizonyos demokratikus chartát.

R. Z.: A Fideszt gyakran bírálják, hogy nem veszi eléggé komolyan az MDF-től érkező fenyegetéseket. Az SZDSZ meg szerintem hajlamos túldramatizálni ezeket a helyzeteket! A taxisblokádtól kezdve a mostani felhívásig szinte mindig ezt éreztem. Ezek azért nem ennyire apokaliptikus szituációk, és a gyakran indulatos válaszreakciók csak a szembenállást fokozzák, és nem az ügyeket viszik előrébb.

Beszélő: Ettől még a mostani chartafelhívás helyénvaló lehet.

R Z.: Erről a Fideszben különböző vélemények vannak. Az én véleményem nem túl jó a chartáról, bár az is igaz, nem tudom világosan, mi lesz benne, mert csak nagyon vázlatosan ismertették. Mindenesetre, ha a diktatórikus törekvésekkel szemben joghézagokat kell betömni, akkor nem chartára van szükség. Semmiféle demokratikus charta nem pótolhatja az alkotmányt. Ha viszont a charta csak egy morális, etikai kódex akar lenni, akkor meg az a bajom, hogy az ilyen kódexek nem szankcionálnak, következésképpen nem sok hasznuk van. Ráadásul hatpárti konszenzus kellene hozzá, viszont nyilván nem írhatják alá, akik ellen irányul.

Beszélő: Ha már a hat pártnál tartunk: nem lehet, hogy éppen a feszültség növekedése ülteti majd össze a hatpárti egyezkedőket?

R. Z.: Semmi nem mutat rá, hogy a mostani helyzetben könnyebb lenne bármiben is megegyeznie a hat pártnak. Éppen ellenkezőleg. Ha elfogadjuk, hogy az MDF-ben Kónya frakcióvezető a centrum, akkor a mostani ügy mindenképpen arra utal, hogy a centrum jobb felé mozdult. Közben Torgyán elnökké választásával a kisgazdáknál is a szélsőségek felé tolódott el a közép. Úgy néz ki, országos, átfogó kérdésekben ma kisebb az esélye a hatpárti megegyezésnek, mint fél éve, mikor a javaslatot felvettük.

Beszélő: A politikai konfliktusokat mai érdekek idézik elő. De többnyire hozott anyagból, valamilyen múltba visszanyúló sérelemből, bajból állnak. Idős emberek keresik az igazságukat. Ti, boldog ifjak, hogy látjátok ezeket az ügyeket?

R Z.: Teljesen meg lehet érteni azokat az embereket, akik kárpótlást követelnek, mert vagy elvették a földjüket, Recskre vitték őket, vagy ’56 után kerültek börtönbe. Viszont ma nincs forradalom, nem elfogadható a forradalmi igazságosztás. A mai helyzetben nem szabad eltérni a tételes jogtól, nem szabad nem jogszerű kerülőkkel kísérletezni.

Beszélő: De nemcsak a történelmi igazságtétel miatt fordulnak a múltba a politikusok, mindenekelőtt a kormánypárti politikusok.

R. Z.: A Fidesz ’88–89-ben azok között volt, akik a leghatározottabban próbáltak fellépni a kommunista rendszer, a kommunista politika ellen. Nekünk megvan rá az erkölcsi alapunk, hogy most ne próbáljunk a bolsevikozásban versenyre kelni dr. Torgyánnal. Az MDF-nél is nyilvánvaló, hogy a különböző gazdasági, kormányzati meg egyéb frusztrációi elől menekül a múltba. Ez pótcselekvés, és a komoly politikai programot helyettesíti.

Bennünket értelemszerűen a jelen és a jövő foglalkoztat. Tömérdek probléma van egyszerre a nyakunkon: a privatizáció megoldatlansága, az infláció visszafogása, a szomszédos országokkal való viszonyunk rendezése, az európai integrációra való félkészülés, tényleges együttműködés kialakítása a visegrádi hármak között és így tovább.

Beszélő: Rockenbauer úr! Szavaiból már-már nyugodt erő árad!

• Belföld